2019. december 23., hétfő



Most vasárnap lezajlott a szokásos Csillagszóró KönyvKarácsony program a Könyvmolyképző szervezésében. A korábbi években munkatársként is részt vettem az eseményen, idén viszont szabadságot kértem, és így csak íróként jelentem meg az eseményen. Vagyis, na jó, elbújtam. Hogy is van ez?


Egy ideje már a fővárosban élek, a karácsonyt viszont a családommal szerettem volna tölteni vidéken. Így azt a döntést hoztam, hogy 22-én este a bemutatóm után hazautazom, és jól is tettem, mert ma elő kellett készítenem a karácsonyt. De ugye vasárnap pakoltam, dolgoztam otthonról, próbáltam pihenni is, és úgy eltelt az idő, mint a villámcsapás, így bizony nem értem oda a Vágyom rád! antológia könyvbemutatójára időben.

Kábé a kezdés után tizenöt perccel estem be, a szerzők már kiültek, ment a novellák bemutatása, nekem pedig nem volt képem odamenni és megzavarni az eseményt, így beültem Deszyék mellé, és kábé próbáltam nem feltűnést kelteni. Ez egész jól ment addig, amíg a moderátor, Kozma Réka el nem kezdte bemutatni a jelen nem lévő szerzők novelláit, így az enyémet is. Na akkor röhögtünk egy kicsit hátul, nekem pedig eszembe jutott a High School Musical 3, amikor Gabriella felemelkedik a nézőtérről, rámegy a reflektorfény és elkezd énekelni, hogy ő márpedig itt van. (Lásd a lenti videó 2. percétől). De végül hallgattam, hiszen aki késik, ne akarja már megzavarni az eseményt. Amúgy nézőként tök jól elvoltam, és olyan jókat meséltek a lányok a novelláikról, hogy előrébb veszem az antológiát az olvasási listámon :)

A bemutató után a lányokkal és Attilával beszélgettem, sok minden szóba került, például molymacska kapcsán az, hogy mennyire általános igazság, hogy a macskák gonoszak, de kielemeztük azt is, hogy egy oroszlán Taminak csak a karját enné meg, és a többit elrakná későbbre, vagy úgy unblokk jóllakna. A karácsonyi feeling megmentésére érkezett Zita, akitől kaptam karácsonyi meglepetést, aminek nagyon örültem! Végül pár dedikálás után Deszy már jelzett, hogy irány a színpad, mert hát, mi jövünk.



Mivel Deszy volt a beszélgetőpartnerem amint leültem mellé a színpadra minden izgulásom tovaszállt, olyan feeling volt, mintha csak beszélgetnénk, ahogy szoktunk, csak valamiért mikrofon került a kezembe. Sok témát érintettünk, például azt, hogy a Pokolba a jópasikkal! milyen kemény témákat érint és tartottam-e a fogadtatástól, Hunorék átélnek-e családon belüli erőszakot, mit gondolok külföldről vagy mennyiben volt nehéz 3 vörös pöttyös után megírni egy rubin pöttyöst. Persze sok más is szóba került, többek között arról is meséltem, hogy milyen kéziratokon dolgozom mostanság.

Az egy óra meglepően gyorsan eltelt, jó társaságban telik az idő :) A bemutató amúgy is családias, barátias lett, hiszen kb. tizenöt-húsz ember jött el, akiknek mind nagyon örültem, sokkal szebbé tették a délutánt. A bemutató és pár dedikálás után én meg lassan készülődtem is, és annyira siettem, hogy elérjem a buszt, hogy nem csak a könyvjelzőimet, hanem a sálamat is az Alexandrában felejtettem. Hát igen... De még így is totál megérte a könyvbemutató. Köszönöm mindenkinek a részvételt, a sok kedves szót, mosolyt, baráti beszéletést. És ha minden jól megy, jövőre újra találkozunk! :)