2019. november 30., szombat


Idén novemberben már másodszor vettem részt a NaNoWriMo kezdeményezésen. Ennek a lényege az, hogy november 1. és 30. között az aktuális kéziratunkhoz írjunk 50 ezer szót - ami egy átlagos regény hossza. Ehhez a NaNo oldala ad apró kis segítségeket, például egy rakat érdekes statisztikát, hogy mennyi szót kéne írnod egy nap, hogy elérd a célt, kaphatsz pecsétet is, például ha megvan a tíz ezer szó. A sok kis apróság és a statisztika pedig jó hatással van az emberre - rám legalábbis ez hatott :)

Könyvkiadónál dolgozom, így számomra az ősz és a december a legkeményebb időszak a munkám során, de úgy voltam vele, idén nem akarom kihagyni a NaNót, hiszen nincs még egy kéziratom sem, amit leadhatnék jövőre, ráadásul olyan erősen üvöltött, tombolt bennem egy új regény ötlete, hogy neki kellett állnom.

Így hát esténként egy-két órát írásra szántam, és baromi jól esett egy-egy fárasztó munkanap után ideülni, meggyújtani a gyertyáimat, az adott fejezet hangulatához passzoló dalokat hallgatni, és megírni a témát, ami annyira érdekelt.

Akkor itt rácsatlakoznék a címre: hogy lehet egyszerre megnyerni és elveszíteni a NaNót? Nos, a győzelem az, hogy sikerült, befejeztem a kéziratot! Ami hihetetlen öröm, még úgy is, hogy az elvárt 50 ezer szó helyett csak 42.325 szóból áll a kézirat - ez 269.482 karakter szóközökkel. (Összehasonlításként a legrövidebb könyvem, az Élni akarok! 51.530 szó - 339.960 karakter szóközzel)




Az új kézirat így nagyon rövidnek tűnhet, de ez csak az első variáns :) Már most látom, hogy melyek azok a pontok, ahová kell még pár plusz fejezet, tudom mely párbeszédeket kell bővíteni, hol milyen hangulatot kell erősíteni. Ráadásul időközben történtek ugye változások is, a főhősöm például könyvelő helyett a sztori egy pontján fordító lett, elindítottam a szerelmi háromszöget, amit a végén elhagytam, így azt is ki kell írtani, ellenben egy újonnan behozott ötletet pedig be kell építeni.

Azt hiszem ebből is látszik, hogy (munkacímén) a Chaser kézirata abszolút egy vázlat, egy alap, amiből az ember építkezhet tovább, a szöveg pedig jelentősen bővülni fog. Az biztos, hogy rengeteg munka van vele, mert olyan szinten csak a történet és a karakterek sorsa érdekelt, hogy kábé alig van leírás a történetben, de tényleg, szerintem még az sincs benne hogy néz ki Csongor otthona :)

Számomra a NaNo nagy tanulsága az volt, hogy az ember legyen bármennyire is fáradt és kimerült, csak le kell ülni írni, hiszen egy kézirat, amit szeret lehet gyógyító, pihentető hatással. Nagy élvezet volt írni a Chasert, sokat segített emberileg, lelkileg, hogy jobban legyek. Decemberben már nem is nyúlok hozzá a fájlhoz, januárban viszont elkezdem javítani, hogy leadhassam tavasszal a kiadónak, aztán majd meglátjuk jónakk ítélik-e. És egy biztos: a NaNót jövőre sem hagyom ki! :)