– Először vagy itt, mókuska?
Naná. Rá van írva az arcomra, az tuti. Nem is tudom mikor éreztem magam ennyire zavarban. Mégiscsak egy meleg szaunában vagyok. Hetek óta kerülgetem a helyet, próbálom feltérképezni, és bátorságot gyűjteni, hogy bejöjjek, keressek egy pasit és elveszítsem végre.
A hang felé fordítom a fejem, a recepciós pultban kék hajú, nálam alig idősebb srác kérdőn néz rám. Magabiztosnak tűnő mosolyt erőltetek az arcomra, és elé állok.
– Igen, ez az első. – Csak ne kérdezze meg, hogy pontosan milyen első. – Nálad kell fizetni a belépőt?
– Ahogy mondod – somolyog. A zavar minden bizonnyal kiült az arcomra. Ennyit a magabiztosságról. – Nagykorú vagy már, ugye?
– Ma van a tizennyolcadik szülinapom – felelem büszkén, de ő mintha nem hinné el, mert meglepetésében felhúzza a szemöldökét, ezért odaadom neki a diákigazolványomat, mire elfintorodik.
– Ez nem jó cucc, csak a személyi.
– Egy pillanat – morgom a nem létező bajszom alatt. A fene belé, hogy mindig személyit kérnek. Mintha nem lenne ott a diákon a születési dátumom.
Lekapom a táskát a hátamról, és a tartalmát elkezdem kipakolni a pultra. Banán, tankönyvek, füzetek, egyes és hármas dolgozat angolból, utóbbi javító, igen, nagyon ügyes voltam. Mikor végre a kezeim közé akad a személyim is, felpillantva látom, milyen jól szórakozik a recepciós.
– Isten éltessen – szólal meg, miután a kezeiben forgatta az iratot. – A hátad mögött van az öltöző, adok kulcsot is a szekrényedhez, oda bepakolhatsz. A lábad negyvennégyes, ugye?
Jézusom, hogy a fenébe szúrta ki? A kezembe ad egy fehértörölközőt, rajta a papucs, azon pedig a személyim és… ezt nem hiszem el. Egy óvszer, sima kék csomagolásban, mindenféle felirat nélkül. De ez csak az lehet. Semmi más.
Hát tényleg megtörténik. Tényleg elveszíthetem. Most még elmehetnék, menekülőre foghatnám, de nem megy.
A fenébe is, rohadt kanos vagyok.
Zavaromban a kezébe nyomok egy ezrest, mire ő a blokkot és a szekrény kulcsát is a papucsra rakja.
– Kevesen vannak most, de később beindul a hajtás. Érezd jól magad – fűzi hozzá, és beletemetkezik a Humen magazinba.
Megfordulok, és újra körbenézek. A recepciós pulttal szemben van egy üvegasztal, rajta egy rakat szórólap, újság, mellette két szék. Kedvem támadna leülni, és átgondolni mindent, de már agyaltam ezen épp eleget. A szex lesz az én születésnapi ajándékom.
Megpillantom a kiírást a falra szegezve, így az öltöző felé veszem az irányt. Ránézek a kulcsra, 183-as, ezt a szekrényt kell megkeresnem. Mindegyiknek vörös az ajtaja, fehér szegéllyel. Rohadt jól néz ki. Mikor megpillantom a 183-ast, kinyitom a zárat, a legfelső polcra rárakom a hátizsákom, majd komótosan elkezdek vetkőzni. Próbálok minél nyugodtabb maradni, végül is, ez is olyan, mintha tesi előtt öltöznék át, itt meg ráadásul nem kell furcsának éreznem, ha lopva megpillantok valakit. Nyíltan is megtehetem, és akár még imponálhatok is vele. Ez a hely akár maga lehet a szabadság. Sőt, talán az is.
Már csak egy fekete boxer van rajtam, de azt hiszem az lesz a legjobb, ha ez marad. A suliban az utolsó óra után már lezuhanyoztam, hogy ne itt kelljen. A hónaljamat azért bekenem a stifttel, parfümmel pedig befújom a fülem alatti részt. A szekrényt bezárom, a kulcs pedig egy műanyag karkötőn függ, amit a csuklómra csúsztatok. A törölközőt a derekamra csavarom és remegő lábbal ugyan, de kilépek szekrények takarásából.
Két pasi elmélyülten smárol, úgy tűnik fel se fedezik, hogy nézem őket, pedig szinte kővé válok. Sose láttam még két pasit élőben csókolózni. De határozottan bejön a látvány.
Az egyiknek végre leesik, hogy őket bámulom, amitől elvörösödöm.
– Csatlakozol? – kérdi, mire a másik tetőtől talpig végigmér, és úgy tűnik elégedett, amit igenis bóknak veszek. Okkal bokszolok az edzőteremben már hónapok óta.
– Köszi, most nem – hárítom a felkérést. A pornófilmek mindig így kezdődnek, ha hármasban nyomják. Kedvem lenne kipróbálni, mert biztos bulis, ha egyszerre két pasi kényeztet, de nem az öltöző közepén, és helló, még szűz vagyok, ne rohanjunk annyira előre.
Otthagyom hát őket, és visszamegyek a szálló előterébe. A kék hajú pasi felemeli a fejét, először a csupasz mellkasomat stíröli, majd a lábamra esik a pillantása, végül kéjes tekintete a lábujjaimon állapodik meg. Tényleg lábfetisiszta. Gyorsan elfordulok, hogy ne lássam a képét, és a szekrényekkel szomszédos teremben teszek kirándulást.
Kellemes félhomály uralkodik itt. Középen asztalok, a széleken kanapék és bőrfotelek, a falon lapos tévék, a sarokban számítógépek. Két tata ül a kanapén, az ATV-t nézik elmélyülten, épp Kálmán Olga alázza porig a legújabb riportalanyát. Hátrébb megyek a számítógépekhez, mert mégiscsak kocka vagyok, aki kíváncsi, vajon kapott-e új e-mailt.
Azt persze a világért se mondanám ki, hogy csak időt akarok nyerni.
Letelepedem a gép elé, a mellettem lévő széken egy huszas éveiben járó pasi néz engem, és halkan megszólal.
– Olcsó kurva lenni én. – A szavai hallatán hangosan felröhögök.
Egyre furább ez a hely, először egy hármas, most egy prosti, tényleg kezdem magam egy pornófilmben érezni.
– Ügyesen nyalni, neked szép segg, neked olcsóbb – kacsint rám a csóka, és kezét felém nyújtva próbálja megérinteni a testem. Elhúzódom, becsukom a böngészőt, az e-mailek megvárnak. Kihátrálok előle is, ismét oda lyukadok ki, ahonnét elindultam.
Ismét befordulok, és megpillantom a szaunát. Talán jó lenne bemenni egy kicsikét, már kinyitom az ajtót, amikor megpillantok ott egy öregembert. Valakinek a nagyapját. Meztelenül ül ott, tiszta ránc mindenütt, a látványától kiver a frász. Pláne, amikor rám kacsint. Ijedten fordulok meg, és ismét az előtérbe kerülök.
– Az akció ott van – közli velem a kék hajú, és a negyedik folyosóra mutat. Olyan ez a hely, mint egy kurva labirintus.
Most akkor mi legyen? Tényleg olyan nagy dolog az, ha tizennyolc évesen szűz vagyok? Ó, de az istenért, meg akarom fogni egy srác farkát, tudni akarom milyen érzés az, ha megcsókolnak, vagy ha megszopatok valakit. Nem akarok már tovább várni.
Elszántan megindulok, és meglepve tapasztalom, hogy itt még sötétebb van. A falak sötét pirosak, mármint na, bordók, pár égőtest van csupán beépítve, de azok sem adnak sok fényt. Kacskaringós folyosókon haladok, néhányszor benyitok egy-egy ajtón, ahol ágyféleséget látok, mellettük pedig a polcokon óvszert, síkosítót, törlőkendőket, néhol pedig a falra épített tévét, amiken pornó megy. Ha nem jönne össze egy pasi, magamat még mindig kiverhetem. De én nem ezért jöttem. Azt akarom, hogy valaki más markoljon rá a harcsámra, és addig játszadozzon vele, amíg el nem élvezek. Újra és újra.
Sorra nyitok be az ajtókon, és mindent látok, amit csak el lehet képzelni egy ilyen helyen. Legjobban a glory hole-okon lepődöm meg, és örülök, hogy egyiknél sem zajlik éppen akció. Nem tudom, hogyan reagálnám le. Igaza volt a chaten a srácnak, érdemes kora délután érkezni, akkor kevésbé látok olyat, amit nem tudok kezelni. Egyedül az idegel, hogy azt mondták, ilyenkor jönnek a házasok. De hát, amit meg nem tudok, az nem fáj. És egyiküktől sem fogom megkérdezni, hogy van a feleségük. Ki kell vernem a fejemből még a gondolatát is.
A folyosókon néha szembe jön velem egy-egy pasi. Akad köztük külföldi, hallom a beszédükből, vannak soványak, kerekebbek, izmosak, kopaszok, mindenféle férfi, kortól és alkattól függetlenül a kielégülést keresi, akárcsak én.
Megtorpanok, mert lecövekel előttem egy tag, aki a negyvenes éveiben járhat . Kinyújtja a kezét, és megsimítja a karom, amit gyorsan elhúzok.
– Ne haragudj – suttogom neki, nem akarom megbántani őt, csak egyszerűen nem az esetem.
– Egy próbát megért – feleli kicsit hangosabban, és elmegy mellettem.
Végre, egy igazán emberi reakció ezen a fura helyen. Mosolyogva haladok tovább. Egy ajtó elé érek, ahova bedugom a fejem, de nem látok semmit. Ahá, ez a sötét szoba. A chaten azt tanácsolták oda be se menjek, mert öreg trottyok taperolnak le mindenkit, aki él. Gyorsan megfordulok, nehogy valaki berántson – erre is figyelmeztettek.
Érzem, ahogy valakinek nekiütközöm. A felsőteste az első, amit meglátok, amin egy sárkány tetkó díszeleg, a szívétől egészen a hasáig. Az egyértelmű, hogy se nem izmos, se nem szálkás, mégis, neki ez az átlagos testalkat tök jól áll.
Felpillantok, és az arcát kezdem el fixírozni. Az átható tekintete, a barna haja és az ébenfekete szemei mellett az arcán honoló huncut mosoly vonz hozzá a legjobban. Ó, és végre egy pasi, aki közelebb van a harminchoz, mint a húszhoz. A lehető legjobb korosztály.
Meg akarnék szólalni, de nem megy. Ő sem teszi, ehelyett megragadja a karomat, és nagy lendülettel belök az előttem lévő kabinba, ami szerencsére nem a sötét szoba. Itt kellemes a világítás.
Fel sem ocsúdok, de a kezei már a fenekemet markolják, szorosan átölel és határozottan, mélyen zengő hangon megszólal.
– Mondták már neked, mennyire szexi az a félénk, de mégis vágyakozó tekintet, amivel az embereket fürkészed?
– Még nem – felelem zavartan. A kezem a testem mellett lóg, holott szeretném átkarolni őt, és felfedezni a testét.
A tetkós srác az ágy felé taszít, kezével a mellkasomat megdöntve lefektet, majd fölém térdel. Egyből a tetkóját kezdem el fixírozni, ami szemmel láthatólag tetszik neki. Ahogy nekem is.
– Hozzányúlhatsz, tudom, hogy azt akarod. – Az engedély után nem is tehetek mást. Ujjaim őt érintik, próbálom megrajzolni a sárkány vonalait. Elképesztő érzés, ahogyan a tenyerem alatt egyre hevesebben dobog a szíve és az, ahogyan a teste melegét átveszi az enyém.
Hirtelen megragadja a két karom, és lefogja a sajátjával, majd fölém hajol, az ajkaink csupán pár centire vannak egymástól.
Az első csók! Végre, itt van! Annyi első lesz ma, hogy az hihetetlen. És mindezt ettől a sráctól, akit alig pár perce ismerek, akinek a nevét sem tudom. Ha bárki megkérdi, kivel volt az első mit fogok felelni? Egyáltalán hogyan számolok el a saját lelkiismeretemmel? Azt hittem ezeket a gondolatokat már rég elfeledtem, a picsába már, nem akarok ezen parázni. Azt hittem nem is fogok már. Most mégsem tudom kiverni a fejemből azt, hogy fogalmam sincs, ki ő.
Elkezdek fülelni és meghallom, amint a szomszéd szobában valakik nagyban űzik az ipart, a fejem felett lévő kivetítőn pedig pornófilmet nyomat a rendszer. Nem vágyom gyertyákra az ágy mellett, de ez így annyira nem tűnik helyesnek.
Egyre jobban közelít a tetovált srác, a borostás arcéle már a homlokomat éri, amikor nem bírom befogni azt a nagy pofámat.
– Hogy hívnak? – Elengedi a kezemet, és zavartan a hajába túr vele. – Mármint, meg akarsz csókolni, ami tök jó, mert én is szeretném, de az se tudom, mi a neved.
Most éppen bemutatkozhat, de a fenébe is, nem hallom, mert olyan hangosan szexelnek mellettünk.
Egyre idegenebbül érzem itt magam. Talán mégsem ez az, amire vágytam. Oké, hajtanak a hormonok, jó lenne már végre tudni, milyen a szex, de be kell vallanom, hogy nem csak ezt akarom. Sokkal izgatóbb az, ha a tetovált srác megcsókol és átölel, mint a gondolat, ahogyan bekapom a farkát, vagy akár ő az enyémet.
– Sajnálom – szólok hangosan, valahogy el kell nyomni a szomszédból érkező zajokat. – Nagyon tetszel, de én még…
Be kellene fejezni a mondatot. Miért ilyen nehéz?
– Szűz vagy – összegzi, és feltápászkodik, akárcsak én.
– Azt hiszem, ez még túl korai – szólalok meg, de valamit muszáj megtennem. Meg akarom simítani a haját úgy, ahogy ő tette, de félúton elbizonytalanodom. – Szabad? – kérdem tőle, mire meglepődve bólogat. De nem elégszem meg ennyivel, végighúzom a kezem az arcán, a nyakán, és próbálom megjegyezni az összes vonását, az érzést, ahogyan az ujjaimmal megérintem őt. Halkan felmordul a mozdulataim után, különösen amikor, az ujjaimmal kitapintom a sárkányt a felsőtestén.
Erőnek-erejével hagyom csak abba, mert tudom, hogy nem sokáig bírnám már ki, hogy ne csúsztassam lejjebb a kezem. Ha azt megtenném, onnan már nem lenne megállás. Talán nem bánnám, talán idővel el tudnék számolni a lelkiismeretemmel.
De nem. Ez az egész, hogy ide jöttem, egy hülye ötlet volt. Gyorsan felpattanok, még egyszer ránézek, de az értetlen, elgondolkodó pillantását látva gyorsan kilépek a szobából, és a kacskaringós folyosókon sebesen haladva az öltöző felé veszem az irányt. Nem foglalkozom azzal, mi zajlik mellettem, nem figyelek oda a pasikra, arra, hogy csak a vágyaiknak élve felül tudják írni azt, amire én képtelen vagyok.
Legszívesebben behúznék egyet magamnak, amiért elcsesztem a szülinapomat. Olyan egyszerűnek tűnt az egész. Idejövök, szexelek, és végre én is megtudom mi az, amiért odavan az egész világ. A tetovált srác pedig annyira helyes volt, és egyáltalán nem viselkedett erőszakosan. Tuti jól bánt volna velem, ráadásul le is akart smárolni, holott a chaten elmondták, itt olyat nem nagyon szoktak. Ha nem fosok be, akkor tuti jó lett volna vele. Emlékezetes. De akkor is, még a nevét sem értettem.
Kapkodva kötöm meg a cipőfűzöm, mielőbb el akarok tűnni innen. Körbe sem nézek, egyszerűen úgy törtetek, hogy fel sem fogom, mi zajlik körülöttem. A kék hajú pasinak leadom a törölközőt meg a papucsot, mire az hangosan felnevet.
– Ez gyors volt, mókuskám.
– Az biztos – kapja meg a választ, ami egyben a kudarcom billoga is.Kezem a kilincsen, de meg kell várnom azt a rohadt berregést. Végül átlépem azt a küszöböt, amit idefelé nem kellett volna megtennem. Fellépve a lépcsőkön megcsapja az arcom a napfény és a jellegzetes fővárosi levegő.
Azt hittem nem leszek szűz, amikor elmegyek innen, hát tessék, az maradtam. Nyílsebesen haladok az utcán, a hátam mögött lihegést, majd léptek gyors koppanását hallom.
Megfordulok, és a látványtól eldobom az agyam. A tetovált srác rohan felém, csak a farmere van rajta, a pulcsiját a kezében szorongatja, meztelen felsőtestén virító sárkány már megint magára vonzza a szememet.
– Várj meg – kiált felém. Hamar utolér, és gyorsan felveszi a pulcsiját. – Lacinak hívnak, azt hiszem nem hallhattad.
– Roland vagyok, és valóban nem értettem jól a Lacidat, izé, a nevedet – felelem zavartan, mire az ajkai remegéséből rájövök, éppen elfojt egy mosolyt.
Mit keres ő itt? Miért jött utánam? Be akar szólni? Lehet, nem csípte, hogy feltüzeltem, aztán otthagytam őt.
– Megiszunk egy kávét? – kérdi tőlem, mire nemet intek a fejemmel. Zavarodott arckifejezésemet látva újra próbálkozik. – Akkor én iszom egy kávét, te pedig azt, amit szeretnél.
– Miért csinálod ezt? Bocsi, ha megbántottalak odabent.
Jó lenne tiszta vizet önteni a pohárba. Nem értem mi történik itt, és tőle remélek választ.
– Azt mondtad, hogy nem ismersz. Ezt sürgősen orvosolnunk kell. – Szavai komolyan csengenek, egészen addig, amíg játékosan meg nem löki a karom. – Ne aggódj, nem eszlek meg. Vagy azt szeretnéd?
– Meglehet – felelem alig hallhatóan.
Talán mégiscsak ez lesz életem legjobb szülinapja?