A héten lesz egy éve, hogy megjelent a Túl szép! Nagyon sokat jelent számomra ez a regény, és az is hihetetlenül jó érzés, hogy ennyire és ennyien szeretitek a könyvet. Köszönöm mindenkinek!
Nemrég megérkezett a második Túl szép fanfiction a levelezőfiókomba, amitől naná, hogy dobtam egy (jó értelemben vett) hátast. A sztori két szálon mozog, az egyik a melegbár undok bárpultosáról szól, a másik pedig már a Túl szép eseményei után, ráadásul Márkról és Olivérről.
Utóbbit volt a legkülönösebb szerzőként elolvasnom. Más író miként fogja meg az "én" karaktereimet? Hogyan látja, használja őket? És egyáltalán, egyes jelenetekben (például intim helyzetben) nála is pont úgy működik-e Márk és Olivér kapcsolata, mint nálam?
A végeredmény meglepően jó lett, így bátran ajánlom elolvasásra Mizuki Aikawa írását. Alább meg is tehetitek, a fanficet pedig itt is hálásan köszönöm, csodás élmény volt elolvasni, az pedig aztán pláne, hogy valakit az én regényem ihletett alkotásra. Kívánom mindenkinek, hogy élje át ezt a csodás érzést.
Írta: Mizuki Aikawa - A szivárvány mögött
~ Túl szép fanfiction ~
A pultos leteszi Márk elé a kikért üdítőket. Arcán sehol az a pimasz, laza mosoly, de mikor a srác elfordul, megjelenik az undor rajta, amit egy grimasszal nyom el.
A következő pillanatban már újra mosolyog, egy italt kérő fiatal srácra, kicsit előadja magát neki. Koktélkeverés közben megmozgatja a mellizmait, és egy-két dicsérő szót tesz a fiú mai ruhaviseletére. A szőke csak kacsint, majd a koktélcseresznyét szopogatva visszaindul a barátaihoz.
– Beléd meg mi ütött? – kérdezi a pultost a bárszéken ücsörgő Ádám.
– Semmi, dolgozom, azért fizetnek, hogy elégedettek legyenek az emberek, akik ide járnak szórakozni.
– Aha, a szőke biztosan az volt, de mi van a másik sráccal?
– Pfff, Telivér fiújára gondolsz? Arra a kocára, nem tudom, mit eszik benne az a díjnyertes csődör, de a srác gusztustalan.
– Hogy beszélhetsz így egy másik emberről, ő is ugyanolyan, mint te – kortyol bele a sörébe közben.
– Milyen? Szexi, izmos? – könyököl Andris a pultra.
– Nem, hanem meleg.
– És?? Attól még nézd meg, hogy néz ki! – int Márk felé, aki Olivérrel és a barátaikkal beszélget.
– Ez a baj veled, szerinted egy meleg legyen szép és szexi, csak akkor kívánatos. Kicsit rosszindulatú vagy, nem gondolod? Nem minden meleg szép, karcsú, izmos, netán fehér. Eléggé kirekesztettek vagyunk így is a társadalomból ahhoz, hogy még mi is kirekesszük azokat, akik netán nem felelnek meg a „normáknak” – mutatja a kezével az időzőjelet Ádám.
– Szerinted rasszista vagyok? – hökken meg Andris.
– Korlátolt, inkább azt mondanám. A szivárvány sokszínű, de mi van akkor, ha kiveszel egy színt belőle, eltűnik az egész. Aztán meg csodálkoztok. Képzelj el egy srácot, egész életében egy etnikumhoz tartozott, majd rájön, hogy meleg. Tegyük fel, roma a srác, otthagyja a családját, hogy legalább ne hazugságban kelljen élnie, és itt mi fogadja a melegtársadalomban? Kiközösítés, mert roma. Pedig csak ember és meleg, mint mi, de ettől függetlenül ugyanúgy lecigányozzuk, mint a heteró férfiak. És közben papolunk az elfogadásról.
– Már megint a te eszmefuttatásaid, inkább másra használhatnád a szád, azt jól csinálod legalább – kacsint rá az előtte ülőre.
Ádám figyelmen kívül hagyja a célozgatást, tudja, mire képes a szájával, arra is jól emlékszik, Andris mennyire élvezte azt.
Nem is olyan régen még többet szeretett volna a pultossráctól, de pár együtt töltött éjszaka és reggel után rá kellett döbbennie, hogy a fiú élvezi a hódításait, és nem vágyik tartós kapcsolatra.
– Szerintem te féltékeny vagy – jegyzi meg, és felemeli a poharát, jelezve, hogy kér még egy sört –, mert neked nem volt meg Telivér, aki, mint szemmel látható – néz a háta mögé, ahol Márk és Olivér összesimulva táncolnak most már –, beleszeretett egy fiúba.
– Szerelem – vakkantja Andris. – Nem tudom, mit eszik benne ennyire, de kukkants már rá,hogy néz ki?!
– Látom, de veled ellentétben azt is látom, hogy pillant rá a pasija. Teljesen oda van érte.
– Ezért a dagadékért? – kérdezi undorral a hangjában.
– Nem minden a test, Andris, lehet, hogy más fogta meg a te zabolázhatatlan csődörödet.
Ádám törzsvendég a klubban, szinte minden hétvégét lent tölt. Emlékszik, mikor a srác Andrisra öntötte az ő italát.
Akkor figyelt fel rá.
Azóta hónapok teltek el, fültanúja volt annak is, mikor Olivér kiállt a srácért, és közölte Andrissal, hogy a fiúja.
Ádám azért figyelt fel Márkra, mert régi önmagát vélte felfedezni benne.
Igen, Ádám sem volt mindig ilyen sportos és izmos. Tizennyolc évesen ő is túlsúlyos volt, rengeteg megaláztatás érte. Majd diétába kezdett, és mellette sportolt. Több mint egy évébe került, de a plusz kilók eltűntek. Akkor jött le először ide. Addig nem merte vállalni magát, ezért is tűnt fel neki Márk.
Ő nem volt ilyen bátor, akkor lett csak önbizalma, mikor már egy centi sem maradt a hájból.
Azért, hogy úgy nézzen ki, mint most, keményen megdolgozott, és a mai napig dolgozik is, sajnos ez a genetika tréfája. Anyukája nagyon szép nő, mások azt mondanák rá, hogy formás kis töltött galamb, az apja meg fél fejjel alacsonyabb Ádámnál, testes ember, aki hízásra hajlamos.
Senki nem tudta, milyen volt régen, az összes képet kivágta a kukába, csak egyetlenegy maradt meg a tárcájában. Az érettségi után készült közös fotó a szüleivel.
Nem ismerné fel rajta még Andris sem, csak azt a mosolygó kék szemét, az nem változott azóta sem.
Ezt viszont Andris nem tudhatta, erről nem beszélt soha senkinek, ezért figyelte Márkot, mert ő így is fel merte vállalni magát.
És észrevette a változásokat is rajta.
A fiú egyre jobban változik, felületes szemlélőnek fel sem tűnik, hogy jó pár kilótól megszabadult az elmúlt hónapokban. Ádám azon gondolkozott, miközben a turbékoló párt nézte, hogy ezt Olivér miatt kezdte el, vagy magáért csinálja.
Ő az utóbbira tette le voksát.
Belekortyolt a sörébe, nézte, ahogy Andris a pultban dolgozik, ahogy illegeti magát, közben a szeme sarkából látta azt is, amikor Márk kézen fogja Olivért, és a kijárat felé indulnak.
Magába nézve rá kellett jönnie, kicsit féltékeny ő is, de ő Olivérre.
A poharára fonta ujjait, és elmélyedt a múlt emlékei között.
Budapesten született, itt nőtt fel a testvéreivel, két bátyja is volt. Andor és Attila, de hiába a közös otthon, Ádám más lelkületű gyerek volt. Neki jobban ment a matek meg a reál tárgyak tanulása, míg a testvérei éppen csak végigbukdácsolták az általánost, majd felvételiztek egy-egy szakmunkás suliba. Addig ő mindenből kitűnő volt, felvették a gimnáziumba is. Akkor már tudta, hogy a mássága nem csak ebben nyilvánul meg, de erről akkor még mélyen hallgatott mindenki előtt. A gimiben még próbált „csajozni”, de a lányok csak kinevették a testalkata miatt. Fel is hagyott vele, minek olyan szekér után futni, ami nem veszi fel, ráadásul nem is igazán kívánkozik fel rá. Tizenkilenc lehetett, mikor a szomszéd család lánya meghalt.
Edina kedves aranyos lány volt, jó tanuló. Szülei keményen fogták, eléggé vallásos neveltetést kapott, katolikus iskolába járt, és a gimnáziumot is e szerint választotta. Jó barátok voltak, Ádám egy évvel idősebb lévén gyakran segített neki a tanulásban. Aztán megtörtént a baj.
Edina egy téli estén hazaindult a könyvtárból, mikor megtámadták. A fiú ittas volt, és megerőszakolta a lányt.
Ádám talált rá, hazasegítette, Edina kérésére titokban tartotta a történteket. A lány magát hibáztatta, majd kiderült, hogy terhes.
Edina elment gyónni is. Az atya azt tanácsolta, tartsa meg a gyereket, bárhogy is fogant, a gyermek nem tehet erről.
Megfogadva az atya tanácsát, a lány a szülei elé állt, és elmondta, hogy terhes, de nem a várt reakciót kapta. Szülei végig sem hallgatták, kidobták a ruhái után őt is az utcára, azt kiabálva, szégyent hozott rájuk, és hogy egy ribanc.
Dina nem bírta elviselni ezt már, felment a tetőre, és levetette magát.
Azonnal meghalt.
János atya mikor értesült a történtekről, magát hibáztatva, felkereste a szülőket. Elmesélte a gyónási titkot megszegve, miért is adta ezt a tanácsot a lánynak.
A szülei akkor döbbentek rá, hogy elvakultságukban milyen végzetes hibát követtek el. Mind a ketten összeroppantak.
Ádám úgy gondolta, ez az ő keresztjük lesz, hogy az egyetlen lányukkal így bántak.
Hiszen nem minden a külcsín, a példát mutatni is kell, de a szülőknek jobban számított, mit is gondolnak majd róluk a közösségben, mint az, mi történt a gyermekükkel.
Az ő szüleit sokkolták a történtek. Ádám pedig akkor döntött úgy, elmondja nekik, hogy meleg.
Nem akart hazugságban élni tovább.
Először az édesanyjával beszélt. Ő azt kérdezte, biztos-e benne, hogy az. Majd azt, meg tudna-e változni, hogy "normális" legyen újra. Ádám elmagyarázta neki, miként ő is ezt szerette volna, de nem tud mit csinálni, ő már csak ilyen marad.
Apja mikor megtudta, berúgott, majd önmagát vádolta, miszerint nem figyelt eléggé a legkisebb fiára.
Hetekig lógott a feje felett a bárd, hogy szülei miképp döntenek róla.
Hallotta veszekedni őket a hálószobájukban.
Edina nevét is hallotta akkor.
Pár nappal később a szülei leültették az asztalhoz.
– Ádám – kezdte az apja –, nem örülünk ennek, amit elmondtál nekünk, de… – köszörülte meg a torkát, a felesége meg a kezére tette a kezét, ezzel biztatva a férjét – az őszinteségedet köszönjük. Annyi mindent lehet ezekről hallani, ezekről a km-mm melegekről. Anyáddal sokat beszéltünk a napokban, nem akarunk elveszíteni téged, főleg úgy nem, mint a Vadászék a lányukat, így el kell fogadnunk azt, ami vagy. Adj időt nekünk ehhez, és vigyázz, hogy ne legyél beteg.
Akkor a fiú álla leesett, a szülei csak azért fogadták el, mert Edina meghalt, egy életnek kellett ebből a világból eltűnnie, hogy az ő erkölcsös szülei el tudják fogadni, hogy ő meleg.
Sosem vitt haza senkit. Az egyetem után inkább bérelt pár haverjával egy közös lakást. Akkor már dolgozott, saját magát tartotta el.
És belevetette magát a pesti meleg életbe.
******
Még mindig meg tud lepni – gondolta Olivér, mikor hátulról átkarolva közelebb bújt Márkhoz.
Sosem gondolta volna, hogy valakit lehet ennyire szeretni.
Azt sem, hogy a hiánya okozhat szinte fizikai fájdalmat.
Miután elfogadta a Mester ajánlatát, az életük kicsit megváltozott. Több okból is.
Már nem dolgoztak együtt, de Olivér szinte minden este Márkért ment a régi munkahelyére. Önzően ki akarta sajátítani a fiú minden szabad percét, amit közösen tölthettek, de nem csak ez vezérelte.
Nem akarta, hogy Márk megint kórházba kerüljön, mert elszalad vele a ló.
Viki ebben jó cinkostársnak találtatott. Ő is figyelt a barátjára.
Márk még mindig elégedetlen volt, ami a külsejét illeti, de az orvos, akihez járt és a mérleg mutatója elég jó érvnek bizonyult, hogy így folytassa a diétát, és ne kezdjen újra koplalásba.
Olivér végignézett a mellette alvón.
Szerette nézni, titokban.
Hálát adott a sorsnak, hogy Márk csak kívülről változik és semmit nem változott belülről, vagyis változott, de azt is csak jó értelemben. Megőrizte azt a mindenre rácsodálkozó gyermeki örömöt. Viszont mint szerető tapasztaltabb és kezdeményezőbb lett, de ezt is olyan „Márkósan” tette.
Előtte már nem volt szégyellős, nem takargatta a testét. Olivér akkor úgy gondolta, mi lenne, ha néha lejönne úszni is. Márk ettől mereven elzárkózott, ő viszont gondolkodóba esett. Majd arra az elhatározásra jutott, hogy meggyőzi a fiút, hogy akkor menjenek le az uszodába, amikor már nincsen senki sem lent, zárás után.
Márk arca keskenyebb lett, markánsabb, a teste kicsit izmosabb, zömökebb, "cicije" alatt már kis izmok voltak, hasa és dereka is keskenyebb lett.
Végigsimított a combján, eszébe jutott, hogy az éjjel ezek a combok hogyan ölelték át a derekát, és a gazdájuk csillogó tekintete, miután egyszerre teljesültek be.
Imádta Márkóval a szexet, a csókolózást, vagy csak a hétvégi civakodást, mit is nézzenek meg. Ő inkább horrorpárti volt, de Márk nem bírta ezeket a filmeket. Olivér viszont élvezte, mikor rémült kedvese hozzábújik egy-egy ijesztő résznél, ezekért a pillanatokért képes volt pár nyálas sorozatot is végigunatkozni. A lényeg úgyis az volt, hogy együtt vannak.
A legjobban viszont még mindig a sétákat szerette, a tavaszi barangolásokat Budapesten, majd a kora nyári sétákat. Már nem kellett annyira lelassítania Márk miatt, mert a fiú is rendszeresen tekerte a szobakerékpárt, ezáltal egyre jobb lett az állóképessége is. Talán mégiscsak rá tudja venni az uszodára is. Hiszen az úszás az, ami minden izmot megmozgat.
A vizsgaidőszak volt a legnehezebb mindkettőjüknek, a munka és a tanulás mellett alig maradt idejük egymásra.
Akkor állt elő Márkó azzal az ötlettel, hogy mi lenne, ha együtt tanulnának, és így együtt tölthetnék azt az időt is. Ettől kicsit Olivér bepánikolt, mert attól tartott, hogy Márk már össze szeretne vele költözni, de a fiú a következő mondatával már el is oszlatta a félelmeit, ami viszont furcsa módon kételyeket ébresztett Olivérben.
Napokig frusztráltan mászkált, ezt Márk is látta, így leültette egy beszélgetésre.
Mikor végre kiszedte belőle, mi is bántja, az ölébe ült, és annyit mondott:
– Nem akarlak elveszíteni, ezért akarok neked teret hagyni – magyarázta Márkó neki.
Aznap este ezt a teret Olivér teljesen leszűkítette az ágyára. Szenvedélyesen esett neki a fiúnak, és élvezte, amikor a mellét kényeztetve Márk egyre hangosabban nyöszörgött alatta. Lejjebb araszolt, végignyalta az egyre laposabb hasát, végigfuttatta a nyelvét az ágaskodó szerszámán. Régen ritkán tett ilyet, de mióta Márkóval volt, és a fiú azt mondta, hogy elégedett a passzív szerepével, Olivér úgy érezte, hogy ilyen orgazmusra is szüksége van. Mégiscsak férfiből van. Az is lehet, hogy egyszer meggondolja magát, ki tudja. Olivér neki még a szüzességét is beáldozná, hiszen a fiúnak ő lenne így az első mindenben. Fogaival végigkarcolta az érzékeny makkját, mire Márkó keze a lepedőt markolta. Pimasz vigyor kúszott Olivér arcára, majd hirtelen elnyelte a méretes dákót. Ahogy kényeztette, hallotta, ahogy a kedvese fogai között szűri a levegőt, egyre szaggatottabban, majd sarkát az ágynak szegezve megfeszül. Élvezete minden cseppjét lenyelte.
– Hmm, még mindig finom az ízed – nyalta meg az ajkát.
– Ne már – pirult el Márkó.
– De ha mondom – kúszott felfelé Olivér, hogy újra birtokba vehesse a másik ajkait. Lassan készítette elő, már tudta, mi esik jól neki, mitől hagyja el apró sikkantás a száját az élvezettől. Már furakodott a combjai közé, mikor Márkó a csók közben átfordította, és a csípőjére ült. Olivér farka besimult a farpofái közé. Kicsit megemelve belé hatolt. Elégedett nyögés hagyta el a száját. Imádta ezt a pózt, Márk lassan ringott rajta először, direkt húzva az idegeit, egészen addig hergelve, míg Olivér felmordult. Elmosolyodva mélyen belé ült, hangos zihálás szakadt ki a fiúból. Márkó élvezte ezt, nézni, ahogy a másik alatta küzd a gyönyörével. Ezért ritmust váltott.
Percekkel később kimerülten borult rá Olivérre, hallgatva, ahogy a másik szíve ugyanolyan heves ütemben ver, mint az övé.
Nemsokára már a karjai között aludt el, elégedett mosollyal az arcán.
Sosem gondolta volna, hogy valaha lesz párja, ahogy azt sem gondolta volna, hogy eljön az az idő, mikor féltékeny lesz.
Az olvadtcsokoládé-szemű srác, aki a karjai közt alszik, észre sem vette, hogy a klubban mennyien felfigyeltek már rá. Olivért nem az bántotta, hogy őt kevesebben nézik meg, hanem az zavarta, hogy a fiúját stírölik.
Szíve szerint tegnap is kirakott volna rá egy „FOGLALT” táblát, de szemmel láthatólag ez csak neki tűnt fel, Márkónak nem.
A fiú ekkor megfordult az ölelésében.
– Jó reggelt – mormogta a mellkasába.
– Szeretlek – szaladt ki Olivér száján hirtelen.
– Én is – nézett fel rá álmosan a másik.
Hátrahőkölni sem volt ideje, olyan szenvedélyes reggeli csókot kapott Olivértől. Belemosolygott a csókba, és átkarolta a másik nyakát.
Minden gondolat kireppent a fejükből, már csak ketten léteztek egymásnak.
