Rácz-Stefán Tibor szerzői oldala: blog

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: blog. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 8., csütörtök

10 dolog, ami boldoggá tett 2025-ben!

január 08, 2026 blog,

Akárcsak tavaly, idén is szerettem volna elkészíteni ezt az évzáró posztot, mert úgy érzem nagyon fontos, hogy hálát adjunk az előző évért, és átgondoljuk, hogy mik voltak azok, amik boldoggá, elégedetté tettek. Én most ezt tettem meg.

#1 – Megjelent az első romantasy regényem. Éveken át kérdeztétek tőlem, hogy mikor fogok ebben a zsánerben írni, de mindig elütöttem a kérdést azzal, hogy én nem tudok fantasyt írni. És végül sikerült, A szerelemnél nincs szörnyűbb átok megjelent, és úgy látom, hogy ti is szeretitek, amiért extrán hálás vagyok. Köszönöm mindenkinek!

#2 – Újra megjelent a Pokolba a jópasikkal! Na ez nem volt rajta a bingó kártyámon. Amikor a kiadóvezető felvetette, hogy hozzuk ki újra a könyvet, csak pislogtam, de persze nagyon örülök a döntésnek. Olyan jó látni, hogy újabb olvasókhoz ér el Hunor és Gergő története.

#3 – Tehetséges magyar művészek dolgoztak a borítóimon. Extrán hálás vagyok Debreceni Nikinek a Pokolba a jópasikkal!, Alma Kentnek pedig A szerelemnél nincs szörnyűbb átok borítójáért. Extrán sokat jelent, hogy ilyen minőségi kivitelben jelenhettek meg a könyvek. Kocsondi Nellinek is köszönöm a gyönyörű térképet, amit a fantasymbe rajzolt.

#4 – Megjelent az első műfordításom. A legjobbakat kívánom neked az egyik legkülönlegesebb történet, amit valaha olvastam, egy nem bináris fiatal önfelfedezéséről és útjáról szól. Még 2024-ben fordítottam, de 2025-ben jelent meg. Szavakat is nehéz találni arra az érzésre, amikor először kézbe vettem. Hála az égnek az olvasói visszajelzések is pozitívak, köszönet érte.

#5 – Lefordítottam két újabb könyvet. Bizony, nem unatkoztam tavaly! Először Kelly Oramtől fordítottam le az Alice in La La Land-et, utána Elle Kennedy és Sarina Bowen tollából a Top Secretet. Mindhárom írót imádom, a könyveik is klasszak voltak, én pedig nagyon élveztem a fordítást.

#6 – Egyre sikeresebbek a Könyvmoly olvasó partyk. Budapesten én tartom a Könyvmolyképző olvasós eseményét havonta, ami mindig nagy élmény. Öröm látni, hogy milyen barátságok születtek az események alatt, és mennyire össze tudja hozni az olvasás az embereket. Sokszor még azokat is, akik egyedül jönnek, és aztán egy új barátokkal távoznak.

#7 – Életem először jártam a nyomdában! Mindez Szegeden, a Generál nyomdában történt meg. Fantasztikus volt látni, hogyan készül el egy könyv, és mennyi munka van a háttérben, és miként állnak össze a folyamatok. Ráadásul tudtam duplázni is 2025-ben, másodjára ugyanis azt nézhettem végig, ahogy A szerelemnél nincs szörnyűbb átok c. könyvem gördül le a nyomdaszalagról, ami aztán pláne egy megvalósult álom volt.

#8 – Végre sikerült eljutnom Prágába. Gyerekkori vágyam volt, hogy láthassam ezt a várost, amiről annyi szépet hallottam. Tényleg gyönyörű, fantasztikus élményeket szereztem ott.

#9 – Újra ellátogattam a Frankfurti Könyvvásárra! 2023-ban voltunk legutóbb, így most már tudtam, mire számítsak, de így is hatalmas élmény volt ez a könyves forgatag. Rengeteget inspirálódtam, szuper dolgokat láttam. Extra öröm volt, hogy személyesen tudtam beszélgetni és találkozni két külföldi sikerszerzővel, Selina Mae-vel és Catherine Cowles-szal, akik iszonyú kedvesek és alázatosak voltak. Rengeteget adott, hogy megismerhettem őket élőben is.

#10 – Baráti találkozások, mozi, színház, stb. 2025-ben rengeteg programon vettem részt, sokkal több baráti találkozóm volt, és rengeteg csodálatos élményben volt részem, amik hihetetlenül boldoggá tettek, legyen szó egy közös mozizásról, családi kirándulásról, színházi varázslatról vagy éppen egy átnevetett közösen eltöltött Halloweeni estéről.

2025. január 5., vasárnap

Évértékelő helyett: Íme 12 dolog, ami boldoggá tett 2024-ben!

január 05, 2025 blog,

Hihetetlen, de máris túl vagyunk a 2024-es, igencsak mozgalmas éven, ami egyszerre volt az életemben borzalmas és elképesztően jó. Most inkább az utóbbira koncentrálnék, és egyfajta évértékelés-szerűen összeszedtem 12 dolgot, amire nagyon büszke vagyok 2024-ből.

1. - Te vagy az életem címmel megjelent a tizenegyedik regényem is, ami Áron és Dávid története. Elképesztően jó érzés volt annyi év után újra írni a srácokról, és kifejezetten örülök annak is, hogy ennyien várjátok és szeretitek ezt a történetet.

2. - Megjelenhetett új borítós kiadásban a Túl szép című regényem. Sokat jelent számomra ez a könyv, örülök, hogy annyi év után újra kapható Márk és Olivér története. Különösen mert sokan az új borító kezdtétek el olvasni.

3. - Lefordítottam egy könyvet! Egy LMBTQ regényről van szó, I Wish You All the Best a címe, és a főszereplője egy nembináris tini. Ugyan még nem jelent meg, de már a szerkesztés is kész. Izgatott vagyok miatta, mert nem hittem volna korábban, hogy képes vagyok egy teljes könyvet lefordítani, de hatalmas öröm, hogy sikerült.

4. - Három alkalommal is dedikáltam Budapesten, és mindannyiszor rengetegen álltatok be a sorba. Imádom az online visszajelzéseitek is olvasni, de - mert van de - az igazi az, amikor szemtől szemben találkozhatunk. Annyira köszönöm nektek, hogy mindig eljöttök hozzám.

5. - Először volt Debrecenben könyvbemutató-beszélgetésem és dedikálásom, amit ráadásul szuper társaságban élhettem át. Csodás volt, és a város is gyönyörű.

6. - Öt ezernél is több követőm van TikTokon! Amikor belevágtam, nem hittem volna, hogy ilyen sok embert érdekelnek majd a videóim, szóval ez extrán jó érzés. Persze, a TikTok nehézségekkel is jár, mert ha egy videóm virális lesz, megjelennek a homofóbok és a rasszisták a komment szekcióban, de igyekszem a jóra koncentrálni.

7. - Elindult a Könyvmoly Olvasó Party! A Könyvmolyképző minden hónapban tart egy olvasó party-t, aminek én vagyok a "házigazdája". Szavakkal leírhatatlan, hogy mennyire jó hónapról-hónapra együtt olvasni és új barátságokat kötni.

8. - Tavaly sikerült véglegesen lezárni a borítótervezői pályafutásom, megjelent ugyanis a három utolsó könyv, amihez én terveztem borítót. (Elementálok 5, Hell Bent kígyós és Hope was Here). Nagyon nehéz döntés volt azt mondani, hogy nem tervezek már több borítót, de szükséges is, mert rengeteg időt elvett, másrészt pedig úgy érzem a tudásom nem fejlődött együtt a borítótrendekkel. Szóval, engem boldoggá tesz, hogy elengedtem valamit, amit egykor nagyon szerettem. Nem szeretnék ragaszkodni egy olyan dologhoz, amiben (már) nem vagyok elég jó.

9. - Szerencsére sikerült elég sok színházi előadást megnéznem 2024-ben. A Pretty Woman volt az abszolút kedvencem! Idén abszolút célom, hogy még több előadásra elmehessek.

10. - Városnézés, de még mennyi! Gyerekkorom óta nagy vágyam volt, hogy eljussak Pozsonyba. 2024-ben ez kétszer is sikerült, a város pedig valami gyönyörű, harmadjára is visszatérek. Emellett Bécsben is eltöltöttem három napot, ez volt a nyaralásom tavaly. Frenetikus élmény volt. Illetve, karácsony után pár nappal Miskolcra is elmentem, az adventi időszakban olyan szépen ki volt díszítve a város. Plusz alkalmam nyílt Szegedre is többször ellátogatni, és azt kell mondjam, Budapest után az a második kedvenc magyar városom.

11. - Három premier előtti mozivetítésre is meghívást kaptam, ami szuper volt, különösen a Velünk véget ér, mert az egy baráti találkozó is volt egyben. Az Artúr, a király egy csodás film volt, akárcsak az Argylle. Nagyon speciális élmény volt a premier előtt látni őket.

12. - Részt vettem a legjobb barátom esküvőjén, nászajándékként pedig a Madame Tussauds múzeumba mentünk. Mindkettő megható és felejthetetlen élmény volt. Látni az oltárhoz sétálni azt, akivel már húsz éve a legjobb barátok vagytok, egyszerűen leírhatatlan élmény.

2023. október 1., vasárnap

Élménybeszámoló a 2023-as Könyvfesztiválról!

október 01, 2023 blog, Könyvfesztivál,

A Könyvfesztivál számomra mindig a találkozásokról szól, ilyenkor ugyanis össze tudsz futni azokkal, akiket mondjuk csak online ismersz, vagy a fizikai távolság miatt ritkán találkoztok. Nagyon jó volt például Edmonddal, Evelinnel, Julie-val vagy éppen Deszyvel élőben is találkozni, és a neveket még sorolhatnám. A szakmai beszélgetéseket is élveztem a kollégákkal. Nagyon örültem annak is, amikor a forgatagban egy-egy olvasómba is belebotlottam. Legszívesebben osztódtam volna hat felé, hogy mindenkivel válthassak pár szót.

Csütörtökön és pénteken is kint voltam ám, fotóztam és videóztam a Könyvmolyképzőnek a standokat, ezeket a képeket láthattátok a kiadó felületein. Pénteken egy előadáson is részt vettem, ahol a fóliázott könyvekről és a gyermekvédelminek csúfolt törvény hatásairól esett szó. Kellenek az ilyen diskurzusok szakmán belül, ha másra nem is, de arra biztos, hogy megmutassa, nem egyedül küzdünk ezzel a problémával, és mindenkinek nehéz. Épp ezért szerettem nagyon a kollégákkal is beszélgetni.

Ami még hatalmas élmény volt, hogy elkészültek a Túl szép és a Téged kérlek karácsonyra gyertyák is, amik Handmade by Julie V. Scott standján (B13) debütáltak, de hamarosan online is kaphatóak lesznek. Ezzel már teljessé vált az RST-gyertya gyűjtemény, amiért nagyon hálás vagyok Julie-nak. Azért pedig különösen, hogy most már végre beszélgetni is volt időnk.

A dedikálásomra szombaton került sor. A fenti képek is akkor készültek: az első, és az utolsó dedikálómmal mosolygunk rajtuk. A két kép elkészülte között több, mint két óra telt el. Iszonyú jó érzés mindig, amikor végre élőben is találkozhatunk. Örültem a visszatérő arcoknak, jó volt beszélgetni veletek a könyvekről, és extra löketet és boldogságot ad az is, hogy sokan említettétek, hogy várjátok az új regényem. Már én is várom, és nagyon remélem, hogy ti is úgy szeretitek majd, mint amennyire én.

Köszönöm ám mindenkinek, hogy a dedikálást és magát a Könyvfesztivált is ilyen felejthetetlen élménnyé tettétek. Hiába voltam fáradt, hiába fullasztott le a borzasztó tömeg a Millenárison (sose voltak még ennyien, durva, klausztrofóbiás érzés tört rám néha), akkor is csupa mosoly voltam, mert olyan jól esett ez a sok találkozás. Úgy érzem feltöltöttétek a kimerült elemeimet, és a hitemet is, miszerint érdemes tovább írni, mert sokan várjátok és szeretitek az írásaimat.

2022. augusztus 7., vasárnap

Online beszélgetés a Könyves1x1 Youtube csatornán

augusztus 07, 2022 blog,

Tegnap volt a nagy nap, élőben beszélgettünk Eszterrel, a Könyves1x1 Youtube csatorna vezetőjével.

Úgy érzem nagyon jó hangulatú beszélgetés volt, sok minden szóba is került, többek között a roma karakterek fontossága a történetekben, az, hogy honnan jönnek az ötletek a regényeimhez, miért nem használok külföldi helyszíneket, szeretnék-e valaha fantasyt írni, és persze a legújabb regényem, a Téged kérlek karácsonyra történetéről is hosszabban meséltem.

Nagyon köszönöm Eszternek a felkérést a beszélgetésre, nagyon jól éreztem magam, szuper élmény volt beszélgetni, és külön köszönöm a sok kérdezőnek is.

Szerencsére a beszélgetés utólag is visszanézhető, íme a videó linkje, ahol megtehetitek.

* Kattints ide, hogy megnézhesd a videót! *

2019. december 23., hétfő

Volt egyszer egy Pokolba a jópasikkal! könyvbemutató - Én meg előtte elbújtam

december 23, 2019 blog, Pokolba a jópasikkal!,

Most vasárnap lezajlott a szokásos Csillagszóró KönyvKarácsony program a Könyvmolyképző szervezésében. A korábbi években munkatársként is részt vettem az eseményen, idén viszont szabadságot kértem, és így csak íróként jelentem meg az eseményen. Vagyis, na jó, elbújtam. Hogy is van ez?

Egy ideje már a fővárosban élek, a karácsonyt viszont a családommal szerettem volna tölteni vidéken. Így azt a döntést hoztam, hogy 22-én este a bemutatóm után hazautazom, és jól is tettem, mert ma elő kellett készítenem a karácsonyt. De ugye vasárnap pakoltam, dolgoztam otthonról, próbáltam pihenni is, és úgy eltelt az idő, mint a villámcsapás, így bizony nem értem oda a Vágyom rád! antológia könyvbemutatójára időben.

Kábé a kezdés után tizenöt perccel estem be, a szerzők már kiültek, ment a novellák bemutatása, nekem pedig nem volt képem odamenni és megzavarni az eseményt, így beültem Deszyék mellé, és kábé próbáltam nem feltűnést kelteni. Ez egész jól ment addig, amíg a moderátor, Kozma Réka el nem kezdte bemutatni a jelen nem lévő szerzők novelláit, így az enyémet is. Na akkor röhögtünk egy kicsit hátul, nekem pedig eszembe jutott a High School Musical 3, amikor Gabriella felemelkedik a nézőtérről, rámegy a reflektorfény és elkezd énekelni, hogy ő márpedig itt van. (Lásd a lenti videó 2. percétől). De végül hallgattam, hiszen aki késik, ne akarja már megzavarni az eseményt. Amúgy nézőként tök jól elvoltam, és olyan jókat meséltek a lányok a novelláikról, hogy előrébb veszem az antológiát az olvasási listámon :)

A bemutató után a lányokkal és Attilával beszélgettem, sok minden szóba került, például molymacska kapcsán az, hogy mennyire általános igazság, hogy a macskák gonoszak, de kielemeztük azt is, hogy egy oroszlán Taminak csak a karját enné meg, és a többit elrakná későbbre, vagy úgy unblokk jóllakna. A karácsonyi feeling megmentésére érkezett Zita, akitől kaptam karácsonyi meglepetést, aminek nagyon örültem! Végül pár dedikálás után Deszy már jelzett, hogy irány a színpad, mert hát, mi jövünk.

Mivel Deszy volt a beszélgetőpartnerem amint leültem mellé a színpadra minden izgulásom tovaszállt, olyan feeling volt, mintha csak beszélgetnénk, ahogy szoktunk, csak valamiért mikrofon került a kezembe. Sok témát érintettünk, például azt, hogy a Pokolba a jópasikkal! milyen kemény témákat érint és tartottam-e a fogadtatástól, Hunorék átélnek-e családon belüli erőszakot, mit gondolok külföldről vagy mennyiben volt nehéz 3 vörös pöttyös után megírni egy rubin pöttyöst. Persze sok más is szóba került, többek között arról is meséltem, hogy milyen kéziratokon dolgozom mostanság.

Az egy óra meglepően gyorsan eltelt, jó társaságban telik az idő :) A bemutató amúgy is családias, barátias lett, hiszen kb. tizenöt-húsz ember jött el, akiknek mind nagyon örültem, sokkal szebbé tették a délutánt. A bemutató és pár dedikálás után én meg lassan készülődtem is, és annyira siettem, hogy elérjem a buszt, hogy nem csak a könyvjelzőimet, hanem a sálamat is az Alexandrában felejtettem. Hát igen... De még így is totál megérte a könyvbemutató. Köszönöm mindenkinek a részvételt, a sok kedves szót, mosolyt, baráti beszéletést. És ha minden jól megy, jövőre újra találkozunk! :)

2019. november 30., szombat

Megnyertem, de mégis elbuktam a NaNoWrimót!

november 30, 2019 blog,

Idén novemberben már másodszor vettem részt a NaNoWriMo kezdeményezésen. Ennek a lényege az, hogy november 1. és 30. között az aktuális kéziratunkhoz írjunk 50 ezer szót - ami egy átlagos regény hossza. Ehhez a NaNo oldala ad apró kis segítségeket, például egy rakat érdekes statisztikát, hogy mennyi szót kéne írnod egy nap, hogy elérd a célt, kaphatsz pecsétet is, például ha megvan a tíz ezer szó. A sok kis apróság és a statisztika pedig jó hatással van az emberre - rám legalábbis ez hatott :)

Könyvkiadónál dolgozom, így számomra az ősz és a december a legkeményebb időszak a munkám során, de úgy voltam vele, idén nem akarom kihagyni a NaNót, hiszen nincs még egy kéziratom sem, amit leadhatnék jövőre, ráadásul olyan erősen üvöltött, tombolt bennem egy új regény ötlete, hogy neki kellett állnom.

Így hát esténként egy-két órát írásra szántam, és baromi jól esett egy-egy fárasztó munkanap után ideülni, meggyújtani a gyertyáimat, az adott fejezet hangulatához passzoló dalokat hallgatni, és megírni a témát, ami annyira érdekelt.

Akkor itt rácsatlakoznék a címre: hogy lehet egyszerre megnyerni és elveszíteni a NaNót? Nos, a győzelem az, hogy sikerült, befejeztem a kéziratot! Ami hihetetlen öröm, még úgy is, hogy az elvárt 50 ezer szó helyett csak 42.325 szóból áll a kézirat - ez 269.482 karakter szóközökkel. (Összehasonlításként a legrövidebb könyvem, az Élni akarok! 51.530 szó - 339.960 karakter szóközzel)

Az új kézirat így nagyon rövidnek tűnhet, de ez csak az első variáns :) Már most látom, hogy melyek azok a pontok, ahová kell még pár plusz fejezet, tudom mely párbeszédeket kell bővíteni, hol milyen hangulatot kell erősíteni. Ráadásul időközben történtek ugye változások is, a főhősöm például könyvelő helyett a sztori egy pontján fordító lett, elindítottam a szerelmi háromszöget, amit a végén elhagytam, így azt is ki kell írtani, ellenben egy újonnan behozott ötletet pedig be kell építeni.

Azt hiszem ebből is látszik, hogy (munkacímén) a Chaser kézirata abszolút egy vázlat, egy alap, amiből az ember építkezhet tovább, a szöveg pedig jelentősen bővülni fog. Az biztos, hogy rengeteg munka van vele, mert olyan szinten csak a történet és a karakterek sorsa érdekelt, hogy kábé alig van leírás a történetben, de tényleg, szerintem még az sincs benne hogy néz ki Csongor otthona :)

Számomra a NaNo nagy tanulsága az volt, hogy az ember legyen bármennyire is fáradt és kimerült, csak le kell ülni írni, hiszen egy kézirat, amit szeret lehet gyógyító, pihentető hatással. Nagy élvezet volt írni a Chasert, sokat segített emberileg, lelkileg, hogy jobban legyek. Decemberben már nem is nyúlok hozzá a fájlhoz, januárban viszont elkezdem javítani, hogy leadhassam tavasszal a kiadónak, aztán majd meglátjuk jónakk ítélik-e. És egy biztos: a NaNót jövőre sem hagyom ki! :)

2019. január 6., vasárnap

Évértékelő 2018-ról, a legmenőbb évemről

január 06, 2019 blog,

Hű srácok! Túl vagyok életem legszorgosabb és egyben legmenőbb évén. Olyan fáradtnak érzem magam, mint kábé még soha, de kit érdekel, amikor ilyen sok klassz élménnyel gazdagodhattam tavaly!

Hiszen egy csomót írtam, részt vettem menő eseményeken, szuper emberekkel találkozhattam, életemben először eljutottam a Balatonra nyaralni, a munkámat továbbra is imádom, ráadásul új történeteket is megmutathattam nektek.

Egy biztos: íróként ez volt a legszorgosabb évem, hiszen két regényem is megjelent, továbbá a Meghitt pillanatok antológiában is találkozhattatok a Mindent elsöprő című novellámmal. Sőt, ősszel a Mikrofonpróba megkapta az első utánnyomását is! Az tuti, hogy a 2019-es év nem lesz ennyi megjelenéssel tarkított, de igyekszem, hogy legyen mit olvasnotok majd tőlem.

No de hogy is telt a 2018?

Év elején én még szorgosan javítottam az Élni akarok!-ot, igyekeztem a lehető legjobbá tenni a kéziratot, és nem sokkal később el is küldtem a kiadónak. Utána kicsit pihentem, és befejeztem a Kapcsolatpróba írását és végső javításait. Az év első negyede tehát egyértelműen írással telt, két kéziratomat is irányba kellett állítanom.

Konkrétan el se hittem, hogy mindkét írásomra pozitív lektorit kaptam a kiadótól, ráadásul csont nélkül. Nagy dolognak érzem még mindig, hálás vagyok a kiadónak a támogatásért. Az Élni akarok! szerkesztése májusban kezdődött el, és valamikor június elejére végeztünk vele. Hosszú munka volt, de nagyon megérte, úgy érzem :)

A júliusom baromi gyorsan elment. Egyrészt abban a hónapban írtam a novellám a kiadó felkérésére. Nem sokkal később belekezdtem egy új regény írásába, de erről majd később :)

Július végén kezdődött el a Kapcsolatpróba szerkesztése, augusztus első hetében nyaraltam, így picit megcsúsztunk, de augusztusban időre elkészültünk a munkával. Ez volt az eddigi legkönnyebb szerkesztésem, sok átírást nem igényelt, a karakterekkel sem voltak különösebb gondok. Meglepő érzés volt, hogy kábé csak a szövegen javítottunk, és pár logikai bakit tüntettünk el. És naná, hogy ez sem volt öt perc :)

Írtam-e valamit 2018-ban?

Először is, írtam novellákat, ezek közül nem került minden publikálásra. Most is van a fejemben pár novella ötlet. Szeretem ezeket írni, jó dolog így kiadni magamból egy-egy történetet.

Egy regényen is dolgoztam ám! Hosszú idő után először egy LMBT sztoriba vágtam bele, aminek kábé annyi az alapja, hogy Hunor belezúg a bátyja legjobb barátjába, Gergőbe, és innen alakulnak a dolgok. Az írást már júliusban elkezdtem, de a Kapcsolatpróba szerkesztése kissé kirántott, így szeptemberben folytattam, hogy aztán októberben átírjam az egészet, mert kábé minden eredeti elképzelésemet meg kellett változtatnom.

Az őszöm és a decemberem a Pokolba a jópasikkal! (munkacím) írásával zajlott, most tartok ott,

hogy még három-négy fejezet, és a végére érek. Nagyon szeretem ezt a regényt, őszintén bízom benne, hogy hozzátok is eljuthat majd. Március 31-ig kéne leadnom a kiadónak, ha úgy érzem, hogy minőségében megfelelő, akkor mindenképpen leadom, és utána beszámolok majd nektek a kiadói döntésről. Ha nem érzem elég jónak, üldögélek majd még egy kicsit rajta. (Az Élni akarok! is két évig pihent a gépemen, mielőtt egyáltalán látta volna a kiadó).

2019-ben is írsz majd valamit?

Nanáhogy, írás nélkül el se tudom képzelni az életem. Novellákat tuti írok majd, mert nagyon sok ötlet ugrál a fejemben, szeretnének mielőbb megszületni, aztán meglátjuk, hogy mi lesz sorsuk.

Ami nekem állandó gondom, hogy rengeteg a regényötletem, de sose tudom, hogy éppen melyiket valósítsam meg. Most is ez van: pár ötlet ugrál a fejemben, de perpillanat egyiknél sem érzem azt, hogy "fejben megírtam volna", így nagy eséllyel az év első felében nem írok új regényt - ha csak fejbe nem csap valami.

De unatkozni tuti nem fogok, és nem csak a Pokolba a jópasikkal! javítása miatt. A gépemen ugyanis három befejezett kézirat pihen, amik komoly átírásra várnak. A legelső a Mese Re-Habbal, ami az első Aranymosáson esett ki. Nem vagyok benne biztos, hogy abból bármi is lehet, nagyon kezdetleges volt szegény, így talán érdemes lenne könnyes búcsút venni tőle.

Van egy roma lányos ötletem is, a Sorstalan utakon, ami három éve negatív lektorit kapott a kiadótól, hiszen nem volt elég jó. Kae Westa barátnőm régóta kéri, hogy javítsam már ki, mert úgy szerette a kéziratot, és őszintén szólva engem is nagyon birizgál Mária története.

Tavaly meséltem egy kisregényről is, ami jelenleg a Sötétségből ragyog elő címet viseli. A kiadónak ezt elküldtem anno, de tavaly év elején azt a választ kaptam, hogy így sajnos nem jelenhet meg, mert túl rövid, plusz a karakterekkel is van pár gond. Szóval, lehet, hogy ezt bővítem és javítom majd tavasszal.

Tervek mindenesetre vannak, és csak remélni tudom, hogy idén, és jövőre is lesz tőlem mit olvasnotok. Azt pedig egy álom látni, hogy az Élni akarok! és a Kapcsolatpróba is mekkora kedvencetek volt. Köszönöm mindenkinek, hogy velem vagytok!

Ui.: Azért fogalmam is van: szeretném idén kicsit jobban kihasználni az írós blogom, több cíket írni nektek. Igyekszem, tényleg!

2018. január 4., csütörtök

Évértékelő 2017: Írtam, megjelentem, jó buli volt

január 04, 2018 blog,

A könyves blogomra már írtam évértékelőt, de ott elsősorban a blogos dolgaimra koncentráltam. No de most jöjjön az írós én, mert az is legalább olyan fontos része az életemnek, mint a bloggerkedés.

2017 elejét már írással kezdtem. Konkrétan január első napjaiban fejeztem be az egyik regényemnek a második javítását. Nagyon szeretem ezt a történetet, jelenleg tesztolvasónál van, akinek szerencsére tetszett, várom a visszajelzéseit. Nagy eséllyel ezt a történetet idén leadom a kiadónak, aztán meglátjuk, hogy mi lesz vele. Mindenesetre én nagyon bízom benne, hogy ti is elolvashatjátok.

Február elején befejeztem a Mikrofonpróba átírását is, így elküldtem a kiadónak a kéziratot. A Könyvfesztiválon a szerkesztőmmel, Kozma Rékával át is beszéltük a főbb teendőket, a szerkesztésre pedig május végén, június elején került sor.

Ez már a harmadik regényem szerkesztése volt, a harmadik szerkesztővel. Én úgy éreztem, hogy jól tudunk együtt működni, azért pedig sosem lehetek elég hálás, hogy Réka óvó és figyelő szeme alatt lett Mátéból olyan karakter, akit szerencsére ti is megszerettetek. (Legalábbis, a visszajelzések szerint :)). A könyvhöz végül nyáron volt egy izgalmas borítótervező pályázat, a gyönyörű borítót köszönöm Veronikának :) A könyv szeptember végén pedig meg is jelenhetett.

Ez most Vörös Pöttyös lett, és bár nem jutott annyi időm a promóra, mint más könyveim esetében, azért annak különösen örülök, hogy ennyi pozitív visszajelzés érkezett a könyvre, a negatívakból pedig tudok tanulni.

Idén novellákat is írtam ám. Február végén született meg A szíveddel láss írásom, amivel régi vágyam teljesült: megírtam egy kvázi disztópiát. Jó buli volt, de köszönöm, egyelőre ennyi elég is :)

A második novella, amit idén írtam, az Ó, Rómeó volt, még tavasszal, ez be is került a decemberben megjelent Érints meg! antológiába. Nagyon szerettem ezt a sztorit, jó volt ismét LMBT történetet írni, és hát, a novella témái is közel állnak hozzám.

2017-ben egy másik régi álmom is teljesült. Évek óta van a fejemben egy történet, amit először novellaként akartam megírni, de aztán kisregény lett a vége. Mire leültem írni, az egész történet megvolt a fejemben, az összes csavar és a fordulatok is, így most egyszerű dolgom volt: csak írnom kellett, minden jött magától. A kisregény el is készült, augusztus végén leadtam a kiadónak, január végén tudom meg, hogy megjelenhet-e idén, vagy átírást kér a kiadó. Drukkoljatok! :)

Októberben pedig egyre jobban foglalkoztatott az, hogy megírjam a Mikrofonpróba folytatását, ami Kapcsolatpróba munkacímmel fut. Fejben készült, a főbb konfliktusokat előre kitaláltam. A legnagyobb talányt most a szerelmi háromszög jelentette, konkrétan az, hogy kit válasszon Hanna. Végül rájöttem a megfelelő megoldásra, remélem nektek is tetszeni fog.

Novemberben elkezdtem a NaNo alatt írni a sztorit, de természetesen nem sikerült befejeznem. Még most sem értem a végére, pár fejezet még hátravan, és persze jöhet a sokszoros átnézés, átírás. Többen kérdeztétek, hogy mikor jelenhet meg a Kapcsolatpróba. Hát, jó kérdés, még sok vele a munka, ráadásul sorozatzáró kötet, minden szálat jól el kell varrni. Nem ígérem a 2018-at megjelenésre, mert tényleg szeretném a lehető legjobbat átadni nektek. Mert megérdemlitek.

Záró akkordként annyit írnék, hogy a 2017-es év tényleg írással teli volt. És kihívásokkal. Nagyon hiszek a love is love gondolatban, ezért a korábban említett befejezett kisregény és regény sem LMBT tematikájú, hanem fiú-lány kapcsolatot mutat be. Nagy kihívásnak éreztem, hiszen közelebb áll hozzám az LMBT téma.

Az egyik idei fő tervem az, hogy megírjak egy szintén régóta vágyott LMBT regényt, ami nagy eséllyel a Túl szép nyomdokain haladva New Adult történet lesz. És persze idén mindenképpen befejezem a Kapcsolatpróbát is. A többit pedig meglátjuk.

Kíváncsian várom, hogy mit hoz majd a 2018-as esztendő. Bízom benne, hogy legalább annyira szuper lesz, mint a tavalyi. Remélem együtt éljük át majd ezt is! :)

2017. július 13., csütörtök

Írók kérdőíve 2017

július 13, 2017 blog,

A napokban elterjedt írós körökben egy nagyon szuper kérdőív, amiben 20 remek kérdés található írásról, leginkább az alapokat érintve. Úgy döntöttem, ezt ki kell töltenem, úgyhogy, íme!

1. Milyen műfajban szoktál írni (novella, vers, regény, blog stb.)?

A regény az én terepem, tök jó hosszabban kifejteni a karaktereim sorsát. Novellákat is szoktam időnként írni, de nehéz elengednem a szereplők kezét, sokat agyalok rajta, hogy mi történt velük, miután elváltunk.

Verseket nem írok, abban béna vagyok. Blogbejegyzések pedig, hát... erről szól kábé az életem :)

2. Milyen zsánerekben és témákban szoktál írni?

Csak realista történeteket írok, amik itt és most, napjaink Magyarországán játszódnak. Igaz, nemrég megpróbáltam egy novellában disztópiát írni, de nem vagyok a végeredményre a legbüszkébb. Azt hiszem, jó nekem ez a zsáner.

3. Mióta írsz?

Már tini koromban is gyakran ültem számítógép elé, hogy történteket írjak, de nagyon aktívan hét éve alkotok.

4. Van már kiadott/megjelent műved?

Van bizony! 2014 decemberében jelent meg az első könyvem, a Fogadj el!, amit tavaly újra is kellett nyomni. 2015-ben pedig Túl szép címmel írtam egy LMBT New Adult könyvet.

Idén ősszel jelenik meg a harmadik regényem, a Mikrofonpróba. Ez most Vörös Pöttyös Young Adult történet lesz.

5. Melyik volt a legelső írásod?

Általános másodikban imádtam az Arielle, a kis hableány mesét. Ráadásul nagyon motoszkált a fejemben egy történet, amit papírra kellett vetnem. Így elővettem egy kis A/5-ös füzetet, és megírtam a történetem egy bizonyos kis hableányról...

6. Miért írsz?

Mert szükségem van rá. Egyszerűen felőröl, ha nem adhatok ki magamból egy történetet.

7. Hogyan találsz időt az írásra?

Amíg egy történet az "agyalós" szakaszban jár, igyekszem előre dolgozni amit lehet. Például a blogon előre posztokat megírni, vagy éppen itthon gyorsan letudni a kötelező házimunkát. Így amikor belevetem magam az írásba kevesebb a napi feladat, és be tudom úgy osztani a teendőket, hogy legkésőbb este hatra végezzek, és egy kis pihenéssel vegyítve éjfélig tudjak írni.

8. Mikor és hol szeretsz a legjobban írni?

Leginkább este szeretek, méghozzá a szobámban. Nyáron ilyenkor már hűvösebb van, télen jólesik beburkolózni egy takaróba és úgy a gép elé ülni.

9. Mit szoktál enni vagy inni írás közben?

Semmit. Annyira elmerülök a történetben, hogy egyszerűen eszembe nem jutna a kajáért, vagy az innivalóért nyúlni. Ha nagyon szomjas vagyok, azért azt megérzem, ilyenkor kiszaladok a konyhába, iszok vizet, és folytatódhat az alkotás.

10. Van íráshoz használt dallistád?

Nincs külön playlistem, de lehet jó lenne legközelebb csinálni. Viszont nagyon sok zenét hallgatok, írás közben különösen inspirálóan hat. Csak az a lényeg, hogy a dal ne magyar nyelvű legyen, mert az bizony bezavar.

11. Mit gondol(nak) a családod/barátaid/szeretteid arról, hogy írsz?

A családom nagyon büszke rám, és ez tök jó érzés. Érdeklődnek is serényen, hogy min dolgozom, merre haladok, mikor jön ki új írásom. Anyu meg nálam is jobban izgul, ha kiadói döntésre várok egy-egy mű megjelenésével kapcsolatosan.

A barátaim nagy része a könyves világhoz tartozik, így számukra az, hogy írok teljesen természetes, így sokszor el is felejtem a dolgot, mint ahogy ők is.

Egyedül a legjobb barátom, Petra az, aki nem olyan könyvfaló, neki az írás egyáltalán nem misztikus, vagy különleges dolog, így én sem szállok el. (Persze ez kívülről másként is látszódhat)

12. Az alkotás melyik részét szereted a legjobban?

Amikor az utolsó fejezeteket írom, és összeérnek a szálak. Mindig büszke vagyok rá, ha lezárok egy történetet, még úgy is, hogy tudom, a munka ott még bőven nem ért véget.

Plusz azt is imádom végigélni, ahogy a fejemből kimásznak a papírra a karakterek és önálló életet élnek.

13. Az alkotás melyik része jelenti számodra a legnagyobb kihívást?

A szerkesztés. Amikor sokadszor olvasom el a szöveget helyesírási, stilisztikai hibák után kutatva, vagy éppen leírásokkal bővítem.

14. Milyen eszközökkel és mire szoktál írni?

Mindig számítógépen, a billentyűzetre. Nem szoktam jegyzeteket készíteni, sem telefonra, sem papírlapokra.

15. Hogyan lépsz túl az írói válságon?

Ugyanúgy, ahogy az olvasási válságon. Elfogadom, hogy most nem megy, és mást csinálok. Olvasok, blogposztokat írok, tévésorozatot nézek, sétálok, és így tovább. Egy idő után pedig úgyis visszatér a "nekem most írnom kell" inger. Időnként amúgy sem árt megpihenni egy kicsit :)

16. Hogyan motiválod magad az írásra?

Összekötöm a kellemest a hasznossal. Például aznap nem főzök, hanem kaját rendelek a kifőzdéből, és úgy több időm is akad írni, el sem fáradok a főzésbe, így meglesz a jutalmam. A többit meg a pénztárcámmal egyeztetem :)

17. Kik azok a szerzők, akik a legjobban inspirálnak téged íróként?

Tinikoromban Jay Asher, Meg Cabot és J.K. Rowling volt. Most nem tudnék külön kiemelni egy írót sem, hanem inkább igyekszem mindenkitől tanulni, minden olvasmányélményemből inspirálódni.

18. Melyik könyvek inspirálnak téged legjobban íróként?

Inkább leírom mi volt a legemlékezetesebb. Miután kiolvastam vagy tíz éve a Tizenhárom okom voltot, megfogadtam, hogy egyszer én is fogok írni egy könyvet, ami remélhetőleg másra is olyan hatással lesz, mint rám Asher műve.

19. Mi a legjobb írói tanács, amit valaha kaptál?

Zakály Viki mondta mindig a Fogadj el! szerkesztése közben, hogy "ne írd le, hanem mutasd meg". Tehát ne azt írjam, hogy mondjuk "Laura egy szép lány", inkább érzékeltessem leírásokkal. Még mindig nem tanultam meg teljesen, de iszonyúan igyekszem. Javítások során pedig során pedig sokszor eszembe jut, hogy "hé, itt tudom ezt alkalmazni". És akkor megcsinálom :)

20. Milyen céljaid vannak idén az írással kapcsolatban?

Még nem kezdtem el, de mindenképpen meg akarom írni a Mikrofonpróba második kötetét. 5 főszereplős, 5 nézőpontos történet, éppen ezért nagy meló lesz, az első kötettel is rengeteget dolgoztam, így itt is meg akarom adni az időt. Emellett van még pár ötletem, és már befejezett, de javításra, átírásra váró kéziratom. Meglátom, hogy mire és hogy lesz időm. A munkám, a blog, és a Mikrofonpróba őszi megjelenése miatt várhatóan januárig nem nagyon lesz szusszanni való időm.

2017. április 6., csütörtök

Jennifer Lawrence karakterének bezzeg gyerekjáték az írás...

április 06, 2017 blog,

Amikor elkezdtem nézni az Oscar-díjas Jennifer Lawrence Utazók című filmjét, azt hittem, majd Chris Pratt miatt irigykedem Jenre: most komolyan, ha már egy űrhajóban ragadunk valakivel, akkor az Pratt legyen. Nos, ahogy haladtunk előre a sztoriban, Pratt karaktere kábé a "távozz tőlem sátán" kategória lett, és más miatt irigykedtem Jenre. De nagyon!

A színésznő egy írónőt alakított, aki előtt zseniális lehetőségek rejlettek. Egyrészt volt elég pénze, hogy befizesse magát egy 150 éves hibernálásra, hogy eljusson egy másik bolygóra. Milyen menő lenne már átszelni a galaxist, megismerni egy új bolygót és írni róla! De nem emiatt jött az irigység.

A karakter a film több pontján is nekiállt könyvet írni. Szépen leült, elkezdett beszélni, a kis masinája pedig mindent felvett, és bepötyögte magától a gépbe. Na gyerekek, ekkor lettem iszonyúan irigy Jennifer Lawrence-re ~~(vagyis, a karakterére, de no)~~.

Imádok írni, történeteket átadni, de olyan sokszor van az, hogy fáradtság miatt nem jutok el odáig, hogy megnyissam a wordöt, és bepötyögjem azt, amit akarok. Bennem van a történet, a gondolatok, tudom, hol járnak a karaktereim és mit akarnak, erre egy olyan átlagos dolog képes megállítani, mint a fáradtság. Ezt pedig utálom.

Bezzeg ha Lawrence karaktere lennék, lazán lefeküdnék az ágyba, és kipihenve felmondanám a történetem, miközben az tökéletes minőségben megjelenik szöveg formátumban is a masinán. Egek, hogy én ezt mennyire tudnám imádni! És nem csak íróként, hanem bloggerként is. Sokszor pedig jóval hamarabb ledarálom szóban, mint írásban, így még időt is spórolhatnék.

Tudom, vannak már hasonszőrű programok, nem egyet ki is próbáltam. Csatlakoztattam a mikrofont, beszéltem, a program pötyögte úgy-ahogy a szavaim, de a vége az lett, hogy tovább tartott kijavítani a helyesírási hibákat és utólag bepótolni a szavakat, mintha csak egyszerűen begépelem a szöveget.

Úgyhogy, én már nagyon várom, hogy eljussunk abba a fejlettségi korba, hogy tökéletesen működjön egy ilyen program magyarul is, nekem meg csak beszélnem kelljen, és jelenjenek meg a szavaim szöveg formátumban. Ígérem, ha ez eljön, akkor már Jennifer Lawrence-re sem leszek irigy.

2016. december 31., szombat

Ilyen volt 2016 - Helló, 2017!

december 31, 2016 blog,

Eltelt egy újabb év, hogy száguld az idő, ugye? A 2016-os esztendő sok szempontból máshogy alakult, mint terveztem. Idén sajnos nem olvashattatok tőlem új könyvet, de ez nem jelenti ám azt, hogy lazsáltam volna ;)

Nagyon mozgalmas évet tudhatok magam mögött. Először is, megírtam a Fogadj el! spin-off kötetét, a Mikrofonpróbát. Iszonyúan élveztem az írását, sok ponton komoly szakmai kihívást jelentett, különösen mert öt főszereplő szálát és nézőpontját kellett úgy igazgatni, hogy senki ne legyen unalmas. Remélem, sikerült, de erről bizonyosságot csak később remélhetek. Mindenesetre én elégedett vagyok ~~(bár, attól tartok, elég nagyképűség ezt leírni :) )~~

A kézirat javításának egyébiránt hamarosan nekilátok, aztán kíváncsian várom, hogy dönt a kiadó, amikor leadom az új variánst. Mindenesetre szívből remélem, hogy eljuthat hozzátok a történet, rajtam nem fog múlni, ezt garantálhatom.

A Mikrofonpróba mellett nagyon szükségem volt arra, hogy valami merőben mást is alkossak, így idén elkezdtem írni egy stand alone regényt is, amiből még három fejezet hátra van, ezért egyelőre nem mesélnék róla. Egy biztos, még sosem fájt ennyire valamin dolgozni, de mindenképpen lélektisztítóan hat rám, remélem, ez a sorok között is vibrálni fog.

A 2016-os évem tehát írással teli volt, nagyon remélem, hogy jövőre ennek a gyümölcsét együtt szüretelhetjük majd le. Köszönöm, hogy immáron két éve velem vagytok, és még mindig olvassátok a már megjelent könyveimet. Rettentően sokat jelent számomra az olvasói szeretet, amit tőletek kapok, és megerősít, hogy jó úton járok. Haladjunk ezen együtt, jövőre ugyanitt veletek!

Kívánok boldog, sikerekben gazdag új évet mindenkinek!

2016. október 15., szombat

Bőgéstől a boldogságig – 25 random tény rólam

október 15, 2016 blog,

Aki olvasta a Fogadj el!-t, az pontosan tudja, hogy október 15. mennyire fontos dátum a regényben. Az egyik főhős, Dávid számára egyszerre nagyon boldog, és elképesztően szomorú nap ez.

Úgy gondoltam a nap tiszteletére kitöltöm a „25 érdekes tény rólam” tag-et, de inkább írásban teszem, mintsem kamera előtt, hiszen az én terepem.

Mivel Dávid számára is olyan kettős ez a nap, ezért én is megosztok a vidámabb mellett szomorúbb dolgokat is magamról, a jelenemről és a múltamról. Vigyázat! Nagyon őszinte bejegyzés következik.

#1 – Szeretek főzni, de gyűlölök sütni. Egyszerűen nem megy a pepecselés, ami a süti készítésével jár, de ha nagy ritkán ráerőszakolom magam, akkor finomakat tudok sütni. Úgy évente négyszer :)

#2 – Tizenkét éves koromtól kezdve minden évben én készítem el a karácsonyi menüt.

#3 – A tévésorozatoknak és az oldalaimnak hála tanultam meg egész jól angolul. A sorozatokat feliratosan nézem, ez sokat hozzáadott, és rengeteget fordítok angolról magyarra. Tudat alatt a legjobb tanulni :)

#4 –Életem legtraumatikusabb élménye apukám temetése, és hiába voltam csak hat éves. Ha lehunyom a szemem, még ma is emlékszem minden részletére. A virágokra, a körülöttünk álló emberek arcára, a ronda koporsóra és anyukám hideg kezére, ahogy magához húzott.

#5 – Jobban szeretek e-könyvet olvasni, mint papírt. Szerencsére a Blogturné Klub tagságomnak köszönhetően lehetőségem van legálisan e-könyveket olvasni, éljen!

#6 – Tiniként és a húszas éveim elején sok rajongói oldalam volt, többek között a Született Feleségek, Gilmore Girls és a Glee sorozathoz, Kristen Bell és Eliza Dushku színésznőhöz, de volt telenovellákkal foglalkozó oldalam is.

#7 – Mindent, amit a rajongói oldalak létrehozásánál megtanultam, most is kamatoztatom: design készítés, magabiztos photoshop használat, hír- és kritika írás, konfliktuskezelés és munkamorál. Ha ezt akkor nem tanulom meg, fogalmam sincs milyen munkát végeznék most.

#8 – Sajnos imádom a Coca Colát, de ki lehet kergetni a világból az üveg alján maradó, kevésbé szénsavas résszel. Általában 2 decit ki is öntök a lefolyóba.

#9 – Vidéken az utcán rendszeresen megállítanak az emberek, hogy a súlyom miatt beszóljanak. Nem vagyok rá büszke, de van, hogy visszaszólok. Mostanság inkább csak a lelkiismeretükre hatok, és megkérdezem őket, miért kell hozzám szólniuk, és boldoggá teszi-e őket, ha elrontják a napomat.

#10 – Utálom az érzést, amikor egy elküldött e-mailt szeretnék visszavonni, de nem lehet. Szerencsére ritkán fordul elő.

#11 – Az egyik regényötletemet már több, mint tíz éve érlelgetem, de még mindig nem érzem úgy, hogy készen állnék arra, hogy megírjam. Talán, majd egyszer. Alig várom már, hogy mesélhessek róla.

#12 – Életem legdurvább coming out-ja az egyik író-olvasó találkozómon volt 60 tini előtt. Döbbenetesen jó volt látni, hogy milyen jól fogadták a dolgot, de kimondani annyi ember előtt nem volt egyszerű. Mondtam már, hogy írásban jobban kommunikálok?

#13 – Régen nem szerettem a zöldségeket, újabban viszont odavagyok értük, leginkább a brokkoliért.

#14 – Egyszer majdnem 4-esem volt az ötöslottón. Nagyon a 3-ast akartam megtenni, mindig játszottam azt a számot. Az osztálytársammal adtuk fel a lottót, miközben kitöltöttem a szelvényt, véletlenül meglökte a karomat és a 4-est satíroztam be. Úgy voltam vele, „ez a sors keze”, úgyhogy nem töltöttem ki újra, pedig ha megtettem volna, akkor 15 évesen 1,1 millió forintot nyerhettem volna a 12 ezer helyett.

#15 – Taylor Swift Hey Stephen című daláról mindig egy srác jut eszembe, akivel kellemes időt töltöttem együtt. Őt is Stephennek hívják, Svédországban lakik, csak pár napot töltött Magyarországon.

#16 – Általános iskola 4. osztályában vesztettem el a hitemet a tanáraimban. Az egyik osztálytársam folyamatosan kínzott, és hiába szóltam a tanárnőnek, nem tett semmit. Az igazgatóhelyetteshez fordultam, aki másnap bejött a terembe, végig ült egy órát, majd miután elment, az osztályfőnök mindenki szeme láttára üvöltözött velem, megkínzott tesiórán, és még intőt is kaptam. Boldogan mondanám, hogy középiskolában jobb tanáraim voltak, de miért hazudjak?

#17 – Az egyik osztályfőnököm különösen kegyetlen volt velem, három év után pedig alkalmam nyílt ezt megbosszulni. Nem volt szándékos, adta magát a helyzet. Az egyik haverommal az ablakból dobáltunk ki petárdákat, mert tudjátok, 13 évesen az olyan menőnek tűnik (de nem az!). Az ofő is pont akkor jött el arra, az egyik petárda pont a lába mellett durrant el. Simán megérte az osztályfőnöki figyelmeztetést is.

#18 – Próbálok leszokni arról, hogy esténként elalvás előtt átpörgessem az Instagram falamat, mert utána sokkal nehezebben alszom el, bármennyire is fáradt legyek.

#19 – Utálok laptopot használni. Régebben volt egy, hozzákötöttem egy egeret és billentyűzetet, aztán rájöttem, ennyi erővel számítógépem is lehetne, úgyhogy eladtam.

#20 – A Buffy, a vámpírok réme a legjobb sorozat, amit valaha láttam.

#21 – Zene nélkül mit érek én? Ha be van kapcsolva a gép, akkor állandóan szól a háttérben valamilyen zene, anélkül nem tudok létezni. Legtöbbször pop dalokat hallgatok, mostanság a Glee dalai szólnak, de szeretem Youtube-sztárok feldolgozásait is hallgatni.

#22 – Imádok énekelve dolgozni és blogolni. Igen, szar hangom van, de kit érdekel? A szomszéd még nem panaszkodott. (De ha zavaró, tessék nyugodtan szólni!)

#23 – Akkor döbbentem rá igazán, hogy már felnőtt vagyok, amikor a szomszéd, akinek egész életemben csókolom-ot köszöntem, megkért, hogy tegezzem, mert már nagy vagyok.

#24 – Volt olyan napom a gimnáziumban, amikor meg sem szólaltam hangosan.

#25 – Nem mindig szeretek vitázni, és éppen ezért megválogatom a csatáimat. Sokszor tudatosan nem folyok bele egy-egy ügybe, máskor csak röviden elmondom a véleményem, de nem védem meg. Nem azért, mert nem állnék ki a gondolataimért, hanem mert annyi idő alatt, amíg arról csevegnék Facebookon, hogy tényleg szép-e ez a könyvborító, simán megírok egy blogbejegyzést, vagy válaszolok a barátaimnak. Viszont ha úgy érzem, hogy megéri harcolni valami mellett, olyan vagyok, mint egy pitbull, szó szerint halálos. (Legalábbis szeretem úgy látni magam :))

2016. október 1., szombat

Ilyen volt életem első szavazása, amin meghülyítettek a plakátok

október 01, 2016 blog,

Ma meglepetten láttam, hogy több külföldi bestseller szerző is elmesélte, hogy milyen volt élete első szavazása. Miután elolvastam a soraikat, kedvet kaptam én is, hogy regéljek nektek. (És már most remélem, hogy nem tűnik politizálásnak a bejegyzés, mert nem annak szánom.)

Gyerekként alig vártam már, hogy végre én is az urnákhoz járulhassak, és leadhassam a voksomat az országot érintő kérdésekben. Már akkor is fontosnak tartottam a demokráciát, szerintem jó dolog, hogy van némi beleszólásunk abba, hogy működjenek az országban a dolgok.

Életem első szavazására 2008-ban került sor, amikor éppenhogy betöltöttem a tizennyolcadik életévem. Izgultam, kíváncsian mentem oda, de rosszul álltam az egészhez. A folyamat érdekelt, hogy milyen lesz a papír, milyen érzés lesz bedobni a borítékot a dobozba és hé, egyáltalán bedobni kell majd? Mit kell aláírni, ki lesz ott, mi történik majd? Kábé ezek jártak a fejemben, de a lényegi rész elmaradt.

Tizennyolc évesen nem hoztam érdemi döntést. Emlékszem, azért szavaztam az egyik pártra, mert egy beteg kisfiúval reklámozták magukat, akit tökre megsajnáltam. Két lapot kellett kitölteni, a másikra meg azét adtam a voksom, mert egyszer az egyik képviselőjük bejött a gyerekkórházba, ahol én is sokat feküdtem, és kedves volt mindenkivel, és szépen rám mosolygott.

Döntést hoztam, de nem érdemit. Hagytam, hogy megbolondítson a pártmosoly és a plakátok hada, ahelyett, hogy alaposan utánajártam volna, kire és miért szavazok. Mert 1 szavazat is számít, nem lehet úgy hozzáállni a demokráciához, hogy én, mint ember nem számítok, mert csak 1 hang/voks vagyok a millióból. Azt hiszem - legalábbis remélem, - hogy 18 évesen ez még megbocsátható volt, hogy tudatlanul döntöttem.

Azóta már jobban odafigyelek. Egy szóval se mondom, hogy aktívan politizálnék, és naponta olvasnám a híreket, mert az nem lenne igaz. Viszont, nyitottabb szemmel járok a világban, ha valahol hallok valamilyen hírt, megjegyzem és ami fontosabb, értelmezem. És mielőtt elindulnék szavazni, ráveszem magam arra, hogy legalább aznap alaposabban utánajárjak, melyik párt mit ígér, mit tett a múltban, és ez alapján IS próbálom meg eldönteni, hogy megérdemli-e a szavazatomat.

Holnap megint szavazni kéne menni, gyerekkoromban pedig megfogadtam, hogy egy lehetőséget sem hagyok ki, mert tényleg fontosnak érzem, hogy döntsek, amikor dönteni lehet. Viszont, fogalmam sincs arról, hogy egy ostobán feltett kérdésre lehet-e egyáltalán normálisan reagálni. Szóval, fogalmam sincs, hogy mi lesz holnap, de azért jól esett elmesélnem nektek, hogy milyen volt az első.

2015. december 31., csütörtök

2015-ben az álmok valóra váltak!

december 31, 2015 blog,

A 2014-es évet úgy jellemeztem tavaly, mint a szakmai karrierem csúcsát. A fene hitte volna, hogy idén képes leszek növelni a tétet, és a lehető legtöbb álmomat valóra tudom váltani.

Imádtam ezt az évet, minden egyes nehézségével együtt. Annyi boldog pillanatot élhettem át idén, amiről csak álmodni mertem, de magam sem hittem, hogy valóra is válthatnak. Így 2016-ra sem kívánok mást, csak hogy minden maradjon így. No de elmesélem, hogy mi történt velem idén.

Már az év is jól indult, hiszen január közepére kiderült, hogy pozitív lektori véleményt kapott a Túl szép, így 2015-ben megjelenhet. Március elején megkaptam álmaim állását, amit azóta is nagy szenvedéllyel végzek. Még abban a hónapban meghívást kaptam a Glamour gálára. Március 19-én el is mentünk Petrával, a legjobb barátommal, és hű, valami isteni volt. Még úgy is, hogy elég sokat bénáztam. Álmomban sem hittem volna, hogy én valaha Glamour gálán fogok sétálgatni azon celebek között, akiket egy ország ismer. Isteni élmény volt!

A Glamour másnapján hulla fáradtan, de annál lelkesebben készültem az I. író-olvasó találkozómra, amin az acsai könyvtár meghívására vettem részt. Hihetetlen jó volt a program, rettentően intenzív, három órás beszélgetés a fiatalokkal olvasásról, írásról és úgy igazából mindenről, ami egy könyvmolyt érdekelhet.

Áprilisban életemben először eljutottam a Könyvfesztiválra, ráadásul nem csak mint olvasó, hanem írói minősítésben is jelen lehettem. Döbbenetesen jó élmény volt a körforgatag, élőben találkozni a "csak netről" ismert emberkékkel. Volt akit sajnos meg sem ismertem, de Csokikecskét naná, hogy már messziről kiszúrtam. Amit viszont még mindig alig hiszek el, hogy amikor eljött a dedikálás időpontja ott volt az a hosszú sor, megannyi lelkes olvasó, akik csak arra vártak, hogy a ronda írásommal odavéssem a nevem és váltsunk pár szót. Fantasztikusan jó volt, sosem fogom megszokni.

Május elején újabb szuper élmény ért. Megnyílt ugyanis a Könyvmolyképző első boltja a Westendben, ahová Petrával elballagtunk. Szuper volt ismét a találkozás, több olyan ismerős is tiszteletét tette, akivel akkor találkoztam először. Jót beszélgettünk, nevetgéltünk, isteni volt a társaság. A későbbi gyereknapi program is hihetetlen élmény volt ám. A KMK bolt amúgy még mindig csodás, érdemes elnézni.

Júniusban jött a Könyvhét, és ezzel együtt a WTF "nem hiszem el" pillanatok sora is folytatódott. Meghívást kaptam ugyanis két író-olvasó találkozóra is. Az egyikre Kiskunfélegyházán került sor, és ott kábé öötven tini elé ültettek ki, és hála Szabinának, kérdések is adódtak, amikre választ adhattam. Ott történt meg az is, hogy ötven tini előtt coming outoltam. Ezek után másutt már totál nem lesz gond vele másutt.

Nyíregyházára is ellátogattam ám, Róbert Katalin társaságában közös programon vettünk részt, egy órán keresztül beszélgettek velünk. Mi direkt hamar érkeztünk, kicsit szétnéztünk a városban, együtt töltöttük a napot, majd az írós program után Temptyvel, Hédivel és Bessenyei Gáborral beszélgettünk estig. Feledhetetlen nap volt.

A Könyvhét Budapesten is várt, ismét jó sokat dedikáltam, raádásul a KMK standon dolgozók kicsit kétségbe is estek, ugyanis már csak egy darab Fogadj el! volt a placcon, így azt gyorsan kirakták elém, hogy tudja mindenki, én vagyok én :) És szerencsére tudtátok is, köszönöm azt a hosszú sort, egy élmény volt, de tényleg!

A nyár további része kicsit már nyugisabban telt. A munka és a MEdia Addict mellett folyamatosan dolgoztam a legújabb regényem, a Sorstalan utakon kéziratán, az alkotás pedig átnyúlt őszre is. Kae Westa segítségével időben kész is lettem vele. Innen is köszönöm Kae-nek, hogy annyira hitt a regényben. Őszintén bízom benne, hogy jövőre már ti is megismerhetitek Mary történetét.

Az ősz ismét izgalmasra sikeredett, ugyanis befejeződött a Túl szép szerkesztése, sikerült gatyába rázni a srácokat :) Elindult a borítótervező pályázat, elkezdtem promózni a könyvet és csak pislogtam a "ne kínozz már, bár már tegnap megjelent volna a könyv" típusú kommentek láttán. Hihetetlen jó érzés volt a tudat, hogy ennyire várjátok a Túl szépet. Most pedig, hogy megjelent, döbbenten látom a sok pozitív véleményt, elolvadok a kedves levelek és molyos értékelések láttán, és még mindig alig hiszem el, hogy mindez velem történik. De ez a pozitív boldogság ám!

Ősz végére a munka egyre sűrűbb lett, december elején Mariah Carrey All I Want For Chritstmas is You dalát hallgatva mást sem kívántam magamnak, csak pihenést. Előtte viszont december 13-án megvolt a második könyvbemutatóm, ami ismét adott egy hatalmas pozitív löketet, imádtam az egész napot, erről nemrég ömlengtem is.

És hogy beszéljek kicsit a magánéleti részről is, azt hiszem büszke vagyok magamra. Korábban sosem hittem volna, hogy képes leszek az én fizimiskámmal kiállni emberek elé, vagy akár csak kitenni magamról egy képet a netre. Azt hiszem kicsit bátrabb lettem, és ami fontosabb, hogy kezdem elfogadni önmagam. Mindez nélkületek nem sikerült volna! Meghoztam ám egy hatalmas döntést is, erről majd jövőre mesélek.

No és mik a tervek 2016-ra? Sajnos tisztában vagyok vele, hogy a Media Addict el lett hanyagolva egy cseppet, azon leszek, hogy nagyobb figyelmet fordítsak rá, és meglegyen legalább naponta a két poszt. Ami az írást illeti, 2016-ban szeretném megírni a Túl szép folytatását, ami az első rész két mellékszereplőjéről, Vikiről és Botondról szól. Emellett egy kisregény is kikívánkozik belőlem, és pár novella is.

Most, hogy órákon belül vége 2015-nek csak boldogságot és elégedettséget érzek. Köszönöm, hogy itt vagytok! Hihetetlen boldogság ez nekem, hogy olvassátok a cikkeimet, a könyveimet, leveleket írtok nekem, és hála nektek teljesülhettek az álmaim - még azok is, amikről álmodni is alig mertem.

Kívánok minden egyes olvasómnak sikerekben gazdag boldog új évet. Váljon valóra minden álmotok!

2015. december 28., hétfő

Filmajánló: Ezt a tíz filmet néztem meg karácsonykor

december 28, 2015 blog,

Év közben általában kevés filmet nézek. Inkább a sorozatokat részesítem előnyben, mostanság pedig állandóan olvasok. Viszont a karácsony hagyományosan a filmnézés ideje, kábé az egyetlen időszak az életemben, amikor egyiket nézem a másik után. Konkrétan az utóbbi napokban több filmet láttam, mint egész évben. Alább összesítem, hogy miket néztem meg, hátha megtetszik valamelyik! És bezony, nálam volt karácsony Kevin nélkül!

A Bélier család (La Familie Bélier)

Már a leírás elolvasása után száz százalékig biztos voltam benne, hogy ez az én filmem lesz! A történet főhőse egy tanyasi siket család egyetlen halló lánya, akire nagy felelősség hárul a gazdaságban. Amikor megtudja, hogy rendkívül tehetséges az éneklésben, és lehetősége lenne Párizsban tanulni döntéshelyzetbe kerül... A főszerepben a franciák Radics Gigije, Louane hódít, és banyek, hát eszméletlenül tehetséges az a lány. A film seperc alatt bedarált, száz százalék, hogy újra nézem.

Agymanók (Inside Out)

Már az első trailer láttán felcsillant a szemem, és alig vártam, hogy megnézhessem. Most erre végre sor került, és abszolúte nem csalódtam. Nagyon elgondolkodtató volt, különösen egy meséhez képest. A karaktereket meg kellett zabálni. Bánatot és Derűt, no meg a beszélgetéseiket egyszerűen imádtam. És itt még a látványvilág nem csak monumentális volt, hanem még szép is. Nem tartom kizártnak, hogy újra nézzem.

A hang ereje (One Chance)

Szeretem a zenés filmeket, a Paul Potts-sztorira pedig régóta kíváncsi vagyok. Nem vagyok egy opera rajongó, de ahogy Paul Potts énekel, azt unásig tudom hallgatni. Éppen ezért érdekelt miként indult az ő sikertörténete. Nos, itt bebizonyosodott, hogy minden férfi mögött áll egy erős asszony, de szerencsétlen Pault taszigálni kellett állandó jelleggel. Elég nyámnyilának tűnt szegénykém. Persze ettől a film még tetszett.

Bűbáj (Enchanted)

Már sokadjára látom, de még mindig képtelen vagyok megunni. A szuper dalok, a poénok, a tündérmese és a film zseniális ötvözése és eleve a menő színészi gárda állandóan újranézésre késztet. És ami a legjobb, hogy most is ugyanúgy vigyorogva álltam fel a fotelből, mint legelső alkalommal. Annyira bízom benne, hogy tényleg elkészül a régóta esedékes folytatás.

Édesek és mostohák (Stepmom)

Julia Roberts és Susan Sarandon filmje okkal lett kultikus. A történet, a kivitelezés és a színészi játék annyira erős, hogy az hihetetlen. Gyerek fejjel inkább csak a gyerekek drámáját éreztem át, hogy meghal az anyukájuk és de rossz nekik. Viszont most, felnőttként már mindkét nő drámája teljességgel átjött, és a szívem szakadt meg. És férfiasan bevallom, több ponton meg is ríkatott a film. De nem bánom, mert ez volt a lehető legjobb karácsonyi filmélményem.

Igazából szerelem (Love Actually)

Ezt a filmet sokakkal ellentétben most látom másodszor. Tíz éve nem fogott meg, nem is értettem mire ez a nagy kult-státusz, és igazság szerint másodjára sem varázsolt el. Persze, cuki meg jók benne a dalok, néhol nagyon jókat lehet mosolyogni, de a történetszálak egybefűzése gyengére sikeredett, ahogy több önálló sztoriszál, a hirtelen kialakuló nagy szerelmek és vonzalmak erőltetettnek tűnnek. Az összhatást tekintve persze jónak találtam, de ha elemeire bontanám, sokkal több lenne a gyenge láncszem, mint az erős.

Kellemetlen karácsonyi ünnepeket! (A Merry Friggin Christmas)

Robin Williams egyik utolsó filmje egy átlagos karácsonyi matiné lett, amiben egy család újrakovácsolása, és a karácsony szellemének a megtartása van a középpontban. A középszerből a filmet a színészi alakítások emelik ki. Joel McHale remekelt, Lauren Grahamet nem tudom nem imádni, és Williams is üdítő volt a szerepben. Abszolút nem bánom, hogy megnéztem, de tény, hogy elbírt volna több egyediséget.

Mindent a szépségért (Beautiful)

Most, hogy volt a szépségkirálynős botrány naná, hogy elővettem a kedvenc szépségkirálynős filmem. A szentimentalista lezárás ellenére nagyon szeretem az egészet, nem véletlen, hogy ezt is újranéztem már jó párszor. A kedvenc jeleneteim még mindig nagyot ütnek, Minnie Driver lendületes játékáért pedig továbbra is teljesen odavagyok. Azon pedig teljesen meglepődtem, hogy a filmet Sally Field rendezte. Igen, a színésznő.

Olasz negyed (Mambo italiano)

Hű, hát ezen én rengeteget röhögtem! Imádom, ha kiparodizálják az olasz családokat és szokásokat, de itt sikerült a helyzeten még csavarni is, hiszen a főhős egy olasz család meleg fia volt, aki összejött egy másik olasz csődörrel. Bár volt jó pár drámai jelenete, leginkább a humor volt hangsúlyos a filmben, ezt pedig nagyon köszönöm. Mert a téma (coming out, kapcsolat felvállalása, a család elfogadása) miatt lehetett volna kőkemény dráma is, de így, hogy humorosan álltak hozzá, átjött az üzenet és a szívem sem szakadt meg. Igazi felüdülés volt a film.

Patrick 1.5

Mondtam már, hogy imádom a svéd filmeket? Eddig akárhányhoz volt szerencsém, mindegyikért odavoltam, és a Patrick 1.5 sem volt kivétel. A sztori szerint egy meleg pár a kertvárosba költözik, végre örökbe fogadhatnak egy 1.5 éves kisfiút, de elgépelték a levelet, és beállít hozzájuk a 15 éves, homofób Patrik.... Persze innen sejthető, hogy milyen happy end lesz a vége, de amíg eljutunk odáig az valami zseniális. És mindemellett bemutatott a nagy svéd elfogadást hirdető propagandának is, és megmutatta, hogy a látszólagos elfogadás álarca mögött mi lapulhat egy kertvárosban. Tetszett ez a merészség, akárcsak a film mondanivalója és története.

Navigáció

Rólam

Megjelent regényeim

Facebook profilom

Ne hagyd ki! Új novella az oldalon :)

Címkék/Kategóriák

Látogatók 2020.04.13. óta