Élménybeszámoló a 2023-as Könyvfesztiválról!
A Könyvfesztivál számomra mindig a találkozásokról szól, ilyenkor ugyanis össze tudsz futni azokkal, akiket mondjuk csak online ismersz, vagy a fizikai távolság miatt ritkán találkoztok. Nagyon jó volt például Edmonddal, Evelinnel, Julie-val vagy éppen Deszyvel élőben is találkozni, és a neveket még sorolhatnám. A szakmai beszélgetéseket is élveztem a kollégákkal. Nagyon örültem annak is, amikor a forgatagban egy-egy olvasómba is belebotlottam. Legszívesebben osztódtam volna hat felé, hogy mindenkivel válthassak pár szót.
Csütörtökön és pénteken is kint voltam ám, fotóztam és videóztam a Könyvmolyképzőnek a standokat, ezeket a képeket láthattátok a kiadó felületein. Pénteken egy előadáson is részt vettem, ahol a fóliázott könyvekről és a gyermekvédelminek csúfolt törvény hatásairól esett szó. Kellenek az ilyen diskurzusok szakmán belül, ha másra nem is, de arra biztos, hogy megmutassa, nem egyedül küzdünk ezzel a problémával, és mindenkinek nehéz. Épp ezért szerettem nagyon a kollégákkal is beszélgetni.
Ami még hatalmas élmény volt, hogy elkészültek a Túl szép és a Téged kérlek karácsonyra gyertyák is, amik Handmade by Julie V. Scott standján (B13) debütáltak, de hamarosan online is kaphatóak lesznek. Ezzel már teljessé vált az RST-gyertya gyűjtemény, amiért nagyon hálás vagyok Julie-nak. Azért pedig különösen, hogy most már végre beszélgetni is volt időnk.
A dedikálásomra szombaton került sor. A fenti képek is akkor készültek: az első, és az utolsó dedikálómmal mosolygunk rajtuk. A két kép elkészülte között több, mint két óra telt el. Iszonyú jó érzés mindig, amikor végre élőben is találkozhatunk. Örültem a visszatérő arcoknak, jó volt beszélgetni veletek a könyvekről, és extra löketet és boldogságot ad az is, hogy sokan említettétek, hogy várjátok az új regényem. Már én is várom, és nagyon remélem, hogy ti is úgy szeretitek majd, mint amennyire én.
Köszönöm ám mindenkinek, hogy a dedikálást és magát a Könyvfesztivált is ilyen felejthetetlen élménnyé tettétek. Hiába voltam fáradt, hiába fullasztott le a borzasztó tömeg a Millenárison (sose voltak még ennyien, durva, klausztrofóbiás érzés tört rám néha), akkor is csupa mosoly voltam, mert olyan jól esett ez a sok találkozás. Úgy érzem feltöltöttétek a kimerült elemeimet, és a hitemet is, miszerint érdemes tovább írni, mert sokan várjátok és szeretitek az írásaimat.